Egyetlen tengerparti házban, egyetlen éjszaka alatt három ember élete változik meg örökre. Roman Polanski feszült filmje a kamaradráma és a múlttal való szembenézés műfajának diadala.

Dél-Amerikában, a banánköztársaságok földjén járunk, egy diktatúra bukása után. Az ország tudatosan nincs megnevezve, bár a legtöbb szakértő szerint egyértelműen Chile a helyszín. A cselekmény során mindössze három embert ismerünk meg: Gerardo Escobart, az újonnan alakult kormány frissen kinevezett igazságügyi minisztere; feleségét, a forradalom során súlyosan traumatizált Paulina; valamint Dr. Roberto Miranda, akiről semmit nem tudunk.

1975 és 1980 között a diktatúra szolgálói folyamatosan kínozták és gyilkolták az ellenállókat. De ennek vége és megalakul egy vizsgáló bizottság, aminek Gerardo Escobar lesz a vezetője. Épp a kinevezése után siet haza, ám útközben defektet kap, és egy kedves idegen segít neki hazajutni. Gerardo rendben megérkezik, feleségével megvacsoráznak és lefekszenek aludni. Azonban az éjszaka során az udvarias idegen visszatér egy pótkerékkel és Paulina szörnyű felfedezést tesz: azt állítja, hogy fogsága során az idegen, Dr. Miranda orvos többször megerőszakolta, és testileg-lelkileg, brutálisan kínozta őt. De vajon igazat állít-e, vagy csak a régi démonok tévesztették meg az asszonyt? A végén minden kiderül.

Érdekességek

1] A mű a sikeres, azonos című színdarab filmes adaptációja. Az alapsztorit az argentin születésű Ariel Dorfman írta, aki saját élettapasztalataiból merített az alkotófolyamat során. Az amerikai Broadway-előadásban nem kisebb nevek játszották a főszerepeket, mint Glenn Close, Gene Hackman és Richard Dreyfuss, a rendező pedig az a Mike Nichols volt, kinek neve egy másik világhírű dráma okán szintén felmerülhet – igaz, ott pont ellenkező volt a felállás, a darabból készítette el a filmet. Ez a Közelebb.

2] A forgatás alatt Roman Polanski a legváratlanabb pillanatokban sütötte el a fegyverét (bizonyára vaktölténnyel), hogy folyamatosan fenntartsa a feszültséget a stábtagokban. A rendező saját bevallása szerint saját filmjei közül A halál és a lányka a kedvence. Az enyém is.

3] Hasonló témát dolgoz fel az irodalmi Nobel-díjas, perui Mario Vargas Llosa könyve, A Kecske ünnepe. A regény a Dominikai Köztársaság rémületes múltjába, a Trujillo-kor borzalmaiba enged betekintést, amikor minden a véreskezű diktátor kénye-kedve szerint zajlott. A nevéhez köthető a modern idők egyik legvéresebb népirtása, a petrezselyem-mészárlás, mikor hozzávetőleg 17-35 ezer haiti embert ölték meg a dominikai határ mentén. A “perejil” (petrezselyem) szót mondatták ki az áldozatokkal, mert a haitik az “r” betűt jellegzetes, franciás módon ejtik. Trujillo végül 1961-ben merénylet áldozata lett, gyilkosaira pedig a mai napig nemzeti hősként tekintenek az országban. A fő szervező, Antonio Imbert Barrera 2016-ig élt, a merénylet után fél évig bujkált az ország olasz nagykövetének házában.