Olvasás közben (szinte) mindnyájan elképzeljük a sorokat a fejünkben - igazából ez az olvasás lényege, ezért olvasunk. Ebből adódóan a történet egyes szereplői is megjelennek a fejünkben. Elképzeljük, hogy miként néznek ki történet karakterei - persze nem minden egyes négyzetcentiméterüket, s nem is mindegyik apró rezzenésüket, de azért kompletten látjuk őket a fejünkben. S ha már egyszer elképzeltük őket, attól többet nem igazán tudunk eltérni

Épp ezért különösen fájó, amikor egy elolvasott könyv későbbi filmadaptációjában a szeretett vagy akár nem szeretett karakter megszemélyesítője teljesen eltér a fejünkben élőtől. Azért valljuk be, előfordulnak nagyszerű casting döntések, de rengetegszer ér minket csalódás.

Természetesen ennek a fajta csalódásnak is vannak fokozatai. Van olyan, amikor egy káprázatos színész káprázatosan alakítja a rá osztott szerepet, egyszerűen csak külső jegyeiben nem hasonlít a általunk megálmodott karakterre - a lenti tízes lista 10. és 9. helyezettjénél egyértelműen ez a helyzet. Viszont amikor igazán fel tudunk háborodni, amikor hatalmas bosszúval és rettentő haraggal súlytanánk le valakire - elsősorban arra a személyre, aki a végső döntést hozta... az az, amikor egy csodálatosan megírt karakter válik a filmvásznon egy hitvány mitugrásszá. A tízes lista első három helyezettjénél üvölteni tudnék... ki gondolhatta ezeket jó döntésnek? 

Jöjjön tehát az a tízes lista, ami a legelbaltázottabb Harry Potter-casting döntéseket tartalmazza: 

10. Sirius Black

Gary Oldman a kedvenc színészem. Na jó, az egyik. Viszont, az én szerény véleményem szerint, ma ő a legnagyobb élő színész. Mert hát mi is a színészet lényege? Eljátszol valakit, aki nem te vagy. Utálom, amikor egy filmben magát a színészt látom, ahogy színészkedik. Egy filmben arra van szükségünk, hogy a megszemélyesített karaktert lássuk, ne az őt játszó színészt. S ez az, amiben Gary Oldmannek nincsen párja - talán csak Johnny Depp ér el hasonló szinteket.

Gary Oldman minden filmjében máshogy néz ki, egy felületes szemlélő talán fel se ismerné őt az utcán, átlagos kinézettel. És azonnal tegyük hozzá - ez korántsem csak a maszkmesterek érdeme. A mozgása és minden gesztusa 100%-osan azonosul az eljátszott karakterrel - egy zseniről beszélünk, generációjának egyik legnagyobb színészéről. 

Így hát Sirius Blacket is maximális teljesítménnyel hozza le. A baj csak annyi, hogy Sirius a könyvben egy 30-as évei körül járó, egykoron jóképű, de az élet viszontagságaitól elcsúfult fiatalember, akit a filmben egy 50 körüli jóvágású grófemberré alakítottak át.

Sirius Black a könyvsorozat egyik legérdekesebb és legszomorúbb sorsú karaktere. Egész gyerekkorában fekete bárányként élt gonosz családja körében, levágott házimanó fejekkel körülvéve, aminek minden egyes percét gyűlölte. 21 éves kora körül ártatlanul börtönbe zárják, ráadásul a legjobb barátja meggyilkosának vádjával. Minden egykori barátja gyilkosnak és árulónak hiszi. Végül, fiatal felnőtt korában visszakényszerítik a gyűlölt házba, úgymond fogolyként éli "szabad" mindennapjait, miközben barátai és társai az életüket kockáztatják nap mint nap. Ez a fájdalom, ami a karakter életútját követi, sajnos nem igazán érzékelhető Gary Oldman játékában. Legalábbis én nem érzem :(

9. Alastor "Rémszem" Mordon

Brendan Gleeson nagyon jó és szerethető színész - csak éppen egyáltalán nem hasonlít a regénybeli Rémszem Mordonra. Egyfelől: Mordon vékony, nem ennyire tagbaszakadt. Továbbá, nem ezzel az ír színészekre jellemző vöröses-szőkés hajjal képzeltük el, hanem sötétszürkés-őszes hajjal. Az arca korántsem annyira szoborszerű, mint a könyvben. A ruházata is mindig szürkés-feketes, nem ez az olajzöld, katonai zubbony. Több sebből vérzik.

Másfelől pedig Mordon viselkedése: a könyvben sokkalta higgadtabb és hidegvérűbb, korántsem ennyire színpadias és heves, mint a filmben. Kicsit fájó, mert a könyvsorozat negyedik részében mindenki kedvenc karakterévé válik - és csak a végén jövünk rá, hogy Rowling az orrunknál fogva vezetett... S az a Mordon, akit a filmben kapunk, az nem a Mordon, akit könyvben. De azért vannak ennél nagyobb tévedések.

Annyit még hozzátennék, hogy Gleeson viccesen és emlékezetesen személyesítette meg Mordont, több emlékezetes jelenete is van.

8. Nymphadora Tonks

Nymphadora Tonks az előzőekben említett Siriusnál és Mordonnál sokkal jelentéktelenebb karakter, azonban ne vitassuk el tőle, hogy remek jelenetek kötődnek hozzá. Vicces és sziporkázó fénypontja az ötödik résznek, s ugyan a hatodik-hetedikben már egy teljes más karaktert kapunk, és sajnos kissé el is feledkezünk róla, nemtörődömmé válunk vele szemben. 

Ugyanezt a "nemtörődömséget" erősíti a filmbéli megjelenése. Az ötödik részben kap talán egy, max. kettő teljes mondatot, de a hatodik-hetedik részben teljesen eltűnik. Emellett már a Főnix rendjében se hasonlít igazán a könyvbeli karakterre (az, hogy lila a haja, nem elég, nem jelenik meg egyszer sem a védjegyévé váló tüsihaj, sem a bénázásai), a későbbiekben meg egyenesen igénytelenné és csúnyává válik. 

Tonks egy hatalmas elszalasztott lehetőség, egy aranyos és érdekes szereplőt egy teljesen jelentéktelen és unalmas emberré "varázsoltak át" a filmkészítők, innen is köszönet érte!

7. Gilderoy Lockhart

Nem jó, de nem is tragikus. 

Hasonló a helyzet, mint Sirius Blacknél: egy fiatalos, jóképű kalandor helyett kapunk egy 50 éves bohócot, akinél kizárt dolog elhinni, hogy teszem azt, a 12 éves Hermione epekedve sóvárog utána és szívecskékkel rajzolja körbe az óráit az órarendjében. 

Valahogy nem vette be a gyomrom. Izzadtságszagú és erőltetett.

Néhány jelenetben kifejezetten túljátssza a szerepét, de Kenneth Branagh-ra ez mindig is jellemző volt - ebben az esetben a színész kiválasztása teljesen mellément, ha már Branagh mindenképp szerepelni akart a filmben, jobban illett volna hozzá egy halálfaló karaktere - a pszichopatákat általában jól szokta hozni. 

S megint csak, a filmesek jó érzékkel tapintottak érzékeny pontra: a korai könyvek egyik legérdekesebb karakteréről beszélünk. Épp ezért, különösen fájó.

De ez eddig még semmi...

6. Viktor Krum

Na szóval, itt kezdődnek az igazán nagy bajok. 

Álljon itt egy idézet a Harry Potter és a Tűz Serlegéből: "A beesett arcú, sárgásfakó bőrű Krum nagy, hajlott orrával és sűrű, fekete szemöldökével úgy festett, mint egy emberbe oltott ragadozó madár".

Hm, hát... végül is, ha megnézzük a fenti képet, majdnem maradéktalanul teljesültek a könyvben leírt jelzők. De az iróniát félretéve, egy aránylag izgalmas karakterből újfent egy érdektelen, hitvány balgát gyártottak. Nulla karizma, nulla jelenlét, teljes közömbösség. Elfelejtettük.

Annyit tegyünk hozzá, hogy egy valami teljesül: Krum a könyvben és a filmben is meglepően debilül beszél (legalábbi a magyar fordításban/szinkronban).

5. Ginny Weasley

Ugyan szegény Ginny Weasley-t, vagyis inkább az őt alakító színésznőt egyáltalán nem sportértékű szidni (meg amúgy is kapott már eleget az internyet plebsétől), mert a szépség megítélése abszolút szubjektív dolog. Bonnie Wrightot - főként, mikor még fiatalabb volt - simán lehet bájosnak nevezni, de azért ismerjük be: ahhoz képest, hogy a könyvben Ginny egy ellenállhatatlan bombázóként van ábrázolva, aki minden fiú szívét összetöri, nem ez a színésznő lenne az első gondolatunk a szerepre.

Ginny a Roxfort közismert "jócsaja", aki még a mardekárosok szerint is jól néz ki (bár mivel véráruló, tiltott terület) és kis túlzással minden héten más barátja van. Ehhez képest az őt alakító Bonnie Wright nem igazán tudott ebben a szerepben érvényesülni, sajnos egyáltalán nem jönnek át a fent említett jellemzők - s tegyük hozzá, a roppant kínosra sikeredett jelenetei (például a hírhedt cipőfűző bekötése) se segítenek a megítélésében. 

Az egyik legjobban elhibázott castingok egyike, bár amikor még kislányként kiválasztották, még nem lehetett tudni, hogy merre megy majd a történet.

4. Luna Lovegood

Elérkeztük az első olyan szereplőhöz, ahol már kifejezetten bosszantó a színészi játék - Evanna Lynch szerfelett idegesítő és irritáló ebben a szerepben. Az alapjáraton bamba, de harcias Luna Lovegoodból egy kvázi szellemi fogyatékosnak tűnő kamaszlányt sikerült életre kelteni, akinek szinte az összes megjelenése a filmvásznon egyfajta kínos gyomorgörcsöt kelt életre. Irritáló grimaszaival és idegesítő hangjával hatalmas melléfogás. 

Már attól is ideges leszek, hogy ránézek a fenti képre...

Azonban itt is el kell egy dolgot ismernem: számomra Luna Lovegood az egyik legtúlértékeltebb karakter az egész sorozatban, kicsit az az érzésem, hogy egyfajta érzékenyítésként lett beleépítve a történetbe. Sose éreztem nagy szimpátiát iránta, kissé felesleges karakternek is tartom, bár köthetőek hozzá érdekes elemek. 

További súlyosbító tényező: kevés kínosabb jelenet van annál, mikor Neville a roxforti csata során Lunát keresi, hogy szerelmet valljon neki - ami ugye a könyveket olvasva nonszensz... 

3. Fleur Delacour

És ha már a szőke hajú lányok otromba ábrázolásánál tartunk: Lunánál jobban csak Fleur karakterét sikerült bénábban "életre kelteni". Fleur szókimondó, kissé bunkó stílusa mindig üde színfoltként hat a történetben. Izgatottan vártuk, hogyan fog megjelenni ez a flegma, cserfes, de jószívű és bátor lány a filmvásznon. De nem erre számítottunk...

Egyrészt különösen fájó, hogy Fleur szinte teljesen eltűnik a filmekben, csak a negyedik és a hetedik részben szerepel pár percet, ott is teljesen semmitmondó a jelenléte. 

Másfelől, az őt alakító Clémence Poésy-nál (akkor és ott) unalmasabb fizimiskájú és játékú színésznőt nehezen találhattak volna - még valami félmeztelenkedős botrányt is ki kellett találni hozzá, hogy ne legyen teljesen érdektelen. De azért mondjuk a javára, hogy idősebb korára jóval karakteresebb alakításai lettek - persze az is lehet, hogy a filmre megírt szerepe volt elátkozva és nem igazán tudott kibontakozni benne.

Ismét egy csúnyán kihagyott lehetőséggel van dolgunk. 

2. Horatius Lumpsluck

De, ami eddigieknél is fájóbb, az az, ahogy Lumpsluck professzorral elbánták. Amíg a Harry Potter és a Félvér Herceg a könyvsorozat legjobban sikerült darabjai közé tartozik, addig a filmadaptációk között messze a leggyatrább, leghitványabb, legviszolyogtatóbb stb. Annyira kellemetlen nézni, hogy "megörülök belé!" 

S nem elég, hogy az egész film egy förmedvény, a teljes széria egyik legérdekesebb karakteréből is egy idióta bohócot gyártottak, aki Lunához hasonlóan totál szellemi fogyatékosnak tűnik. 

Az már csak hab a tortán, hogy a könyvben teljesen máshogy néz ki: kopasz, hatalmas ezüstös harcsabajusszal rendelkezik és rettenetesen kövér. No, ehhez képest Jim Broadbent egy, a könyvbéli Lumpslucktól merőben eltérő, iszonyatos kínos karaktert formál meg, akit a legjobb lenne örökre elfelejteni.

Iszonyú belegondolni, hogy akik nem olvasták a könyvet, igazából meg sem ismerik ezt az ellentmondásos, ravasz, elképesztően okos, de egyben a maga módján becsületes és melegszívű - tehát az igazi - Lumpsluck professzor karakterét.

1. Barty Kupor, "az ifjabbik"

Na, ennél nincs fájóbb. 

"Figyelj, David... van egy feladatod: Barty Kupor Jr. lesz a te karaktered. Először is, olvasd a könyvet! Figyeld meg a karakter jellemvonásait, motivációját, családi hátterét, érzelmeit. Ismerd meg a történetét. Bonyolult és nehéz karakter, elég összetett és szövevényes a sztori, de menni fog. Na és most jól figyelj: mindent felejts el! Hozz le valami hülyegyereket, egy főgonosz karikatúrát, legyen benne néhány kínos nyelvöltögetés és csücsörítés, plusz találj ki néhány teljesen hiteltelen, aberrált kamu-agresszív arckifejezést. Legyél TELJESEN más, mint a regényben. Menni fog?" 

Ha valahogy így zajlott le a casting, akkor nem lehet egy rossz szavam se a színészre, David Tennant-re. Ha viszont nem, akkor itt komoly bajok vannak. S amúgy az is rejtély, hogy hogyan (vagy inkább miért) lett a 18 éves, szalmaszőke kamasz hirtelen 40 éves.

Jaj! Életemben ennyire szörnyű alakítást még nem láttam.

Számomra a filmek valami mást jelentenek, mint a legtöbb ember számára. Emlékszem, az egész akkor kezdődött, amikor 14 éves koromban egy délután alatt megnéztem, egymás után Tarantino Kutyaszorítóját és Ponyvaregényét. Tisztán emlékszem, hogy amikor a Ponyvaregény végén megjelent a WRITTEN AND DIRECTED BY QUENTIN TARANTINO felirat, úgy éreztem, soha többet nem fogok jó filmet látni... de szerencsére nem is tévedhettem volna nagyobbat.

Persze számos egyéb meghatározó film volt még gyerekkoromban, amelyek tovább táplálták a filmek iránti szeretetem. Gondoljunk csak Guy Ritchie zseniális Blöffjére és Ravasz, az agyára... vagy az egyszerűen ellenállhatatlanul vicces Jöttünk, láttunk, visszamennénk... filmekre, nem beszélve a Pofa be-ről vagy épp a Boratról. Megemlíthetjük még nyilván Jackie Chan felejthetetlen alkotásait a Rendőrsztoriktól a Mennydörgésen át a Rettenthetetlen hiénáig. 

De felesleges is folytatni a sort, mert ezt a végtelenségig lehetne sorolni. Ami a lényeg, hogy voltam olyan szerencsés, hogy a legjobb időben kaptak el a legjobb filmek, és így kialakult a személyiségem azon része, amely bolondul a filmekért.

De vigyázzatok! Most jön a rossz rész, mondhatni a fekete leves.

Elképesztő mennyiségű ROSSZ filmmel találkozok filmnéző "pályafutásom" során... S kiemelten fontos: most nem a tipikus, ZS-kategóriásnak titulált, látványosan gotromba filmekről van szó, amelyek hírhedten rosszak. Nem. Én most azokról a
- semmirekellő
- unalmas
- jellegtelen
- semmitmondó
- fárasztó filmekről beszélek, amelyeket néhányan kedvelnek, hovatovább ajánlanak, az IMDB-n hozzávetőleg 6-7-es pontszámmal tanyáznak, de csak elvesznek jobb esetben 1-másfél, rosszabb esetben 2-3 órát az életedből.

Ezek azok a filmek, amelyek a középszerűség posványában tanyáznak, és a legveszélyesebbek egy átlag filmnéző számára - mivel elveszi a kedvét attól, hogy tovább kísérletezzen. Túlsztárolt rendezők és a színészek filmjei ezek, óvakodjunk tőlük. Jónak hazudják őket, de rosszak.  Szívesen adok tanácsot, bármikor keressetek!

Csúf igazság, hogy az 1000 film közül, amit az utóbbi 5 évben megnéztem, kb. 60-70%-ban ezekkel a posványos filmekkel találkoztam. De lassacskán már kifejlesztem a képességem, az ellenszérumot, amellyel ezeket távol tartom. És igen, a vége felé már egyre kevesebbszer akadtam fel a posványos filmek hálójában.

Na, de végre valahára, jöjjenek a fényes csillagok!

Láttam 5 olyan filmet, amelyek miatt megérte ezt az 1000-et megnézni. Úgyis mondhatnám: azért nézek meg 1000 filmet, hogy 5 ilyet láthassak. Ezek azok, amik később is visszamásznak az agyamba, bármikor meg tudom nézni őket, és bármikor vitába szállok bárkivel, hogy megvédjem őket. Íme (nincs rangsor, nálam mindegyik 10/10):

1. Csiszolatlan gyémánt

2. A régi város

3. Rosetta

4. Képlet

5. Paterson

Az 5 legjobb filmről bővebb leírás várható a következő napokban!

Végezetül, hadd említsem meg azokat a filmeket, amelyek ugyan nem érték el a maximális pontszámot, de azért egy 10/9 értéket sosem sajnálnék tölük.

- A család kicsi kincse, 2006 (Little Miss Sunshine)

- Élősködők, 2019 (Kiszengcshung)

- A platform, 2019 (El hoyo / The Platform)

- A szövetség, 2023 (Guy Ritchie's The Covenant)

- Hideghegy, 2003 (Cold Mountain)

- A hűtlen, 2002 (Unfaithful)

- Kegyetlen zsaruk, 2018 (Dragged Across Concrete)

- Emlékezz!, 2015 (Remember)

- Margaret, 2011

- Akik maradtak, 2019

- Top Gun: Maverick, 2022

- Sully - Csoda a Hudson folyón, 2016 (Sully)

- Klaus - A karácsony titkos története, 2019 (Klaus)

- Délidő, 1952 (High Noon)

- A bőr, amelyben élek, 2011 (La piel que habito / The Skin I Live In)

És még persze rengeteg film, ha valaki kíváncsi a listára, írjon nekem nyugodtan a hozzászólásokban.

Pozor, pozor! Még nincs vége. Hamarosan jönnek a legrosszabb filmek...

A holywoodi férfi színészek többnyire jóképűek, izmosak, bomlanak utánuk a lányok, stb. Ugye így van? Nos, nem minden esetben. Léteznek olyan színészek, akik (bár nyilván nem tehetnek róla) egyszerűen rohadt ijesztőek. Persze ehhez sok esetben hozzátartozik, hogy a legtöbb esetben az intrikus szerepeik teszik őket még ijesztőbbekké - dehát nem véletlen kapják meg ezeket a szerepeket.

A kivétel: van egy nő, aki annyira félelmetes, hogy tiszteletbeli helyet kapott a listán.

A lista nem teljes, sorrendet állítani szinte képtelenség, de íme azoknak a színészeknek a listája, akiktől a legtöbb esetben a hideg kiráz: 

10. David Dayan Fisher 

Többnyire negatív szereplőket játszik, vérbeli "kegyetlengyilkos" ábrázatából kiindulva kegyelemre nem sok esélyünk lesz nála. Amiből ismerős lehet: A nemzet aranya, 24, A sötét lovag: Felemelkedés.

9. Luis Guzmán

A színész, akit mindenki ismer, de nem tudja a nevét... bár mostanában, "hála" a Wednesday sorozatnak talán többen megismerték. De régen, mint a "gonoszmexikói" karaktereként volt meg a filmnézők fejében.

8. Willem Dafoe

Top színész, bőven A-kategóriás és talán az egyik legördögibb arcú színész... érdekes, hogy pont ő játszotta el egyszer Jézust. Rengeteg filmből ismerhetjük, a személyes kedvencem, mint Zöld Manó! Akik nagyon félnének tőle: A John Wick-ben és az Amerikai Pszichóban egész nyugodt karaktereket játszik.

7. Jon Voight

Fú... ha már csak Anakondában szerepelt volna, akkor is úgy került volna be a filmtörténelem-könyvekbe, mint az egyik legaljasabb kinézetű főgonosz... nem lennék az ellensége.

6. Peter Greene

A maszk főgonosza, a Ponyvaregény "erőszakos" rendőre... ördögi kinézet, ördögi karakterek...

5. Peter Stormare

Na ő is minden második filmben benne van, de mindenhol ijesztő. Már csak azt kell eldönteni, hogy hol a legijesztőbb - én a Fargóra szavazok.

4. Justin Theroux

Na ő az, akitől tényleges kiráz a hideg. Van sötét, ördögi van benne, még akkor is, amikor nem filmben látod. Vele tényleg nem találkoznék, sehol... 

3. Nestor Serrano

A másik olyan színész, akit mindenki ismer, de a nevét nem tudják. A "latinógonosz". 

2. Anne Ramsey - a tiszteletbeli a kivétel

Élt egy hölgy, akinek annyira félelmetes volt a fizimiskája, hogy nem lehetett lehagyni a listáról. Keressetek csak rá a képeire. Ha nem lenne fix első helyezettünk, biztosan ő lenne a legfélelmetesebb színész, aki valaha élt.

1. Tony Todd

A legfélelmetesebb fizimiskájú színész valaha. Hozzátartozik, hogy igen "kellemes" szerepeket játszik, gondoljuk csak a Végső állomás filmekre. Na mindegy, inkább fejezzük is be itt a listát, nincs kedvem mást magamra haragítani. 

Sosem voltam elvetemült Scorsese-rajongó, valahogy rám nem hatnak a filmjeit átszövő átkok és varázslatok, amelyek oly sok embert fanatikusan tesznek a személye és művei iránt. Talán Puzsér Róbert mondta, hogy Scorsese az egyetlen olyan filmrendező, aki egyszerre lehet a kiművelt, sznob, entellektüel, valamint a tanyasi/belvárosi proli-suttyó abszolút kedvence. 

Nos, ez a tényállás legújabb filmje, a Megfojtott virágok után sem változott. Nem lettem egy csapásra rajongó, de a film tetszett, lekötött és nem vett el az életemből közel 3 és fél órát - sőt, inkább hozzáadott.

A valós cselekményeket - a tényfeltáró, non-fiction regény a Megfojtott virágok - Az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezete és az FBI születése címet viseli - Scorsesére jellemző műfaji elemekkel bemutató alkotás a távoli Amerikába repít el minket. Az első világháború után járunk. Az oszázs indiántörzs (én életemben először hallottam róluk) földjein hatalmas mennyiségű olaj található, ami a világ leggazdagabb népévé tette az őslakosokat. Természetesen, ezt nem nézték tétlenül - a fehér embereket azonnal beférkőztek köreikben és megpróbáltak minél több pénzt kisajtolni az eredeti tulajdonosokból. Egyesek nem maradtak meg a tisztességes eszközöknél - sőt, gyilkosságok, megfélemlítések és zsarolások kegyetlen kavalkádjai szővi át a történelem eme véres szegletét.

A befolyásolható Ernest Burkhart és felesége, Mollie. Nem egy tipikus házasság.

Amire figyelj a film során:

• Amilyen természetesen (vagy épp bénázva) végzik el a gyilkosságokat, annál kegyetlenebb az egész
• Lily Gladstone szenvedései
• Robert De Niro mesterkedései
• Leonardo DiCaprio fogai
• A végső, rádiójátéknál, valamint a tárgyalásnál feltűnő vendégszereplőket

Amire ne figyelj:

• a film hossza, tényleges közel három és fél órás
• középen valahol egy fél óra nagyon leül - ekkor lehet mosdózni

Valós történetek

A mű alapján szolgáló regény dokumentarista jelleggel mutatja be a történeséket - érdekes volt megtudni, hogy mindez a valóságban is megtörtént. Így néztek ki valójában a szereplők:

A lényeg igazából egy mondatban összefoglalható: jó lesz, nézzétek meg nyugodtan, de ne álmosan. 

2023. szeptember 21: Stephen King 76. szülinapja 

Háromból kettő könyve (akad azért egy-két gyengébb) egyszerűen letehetetlen, a borongós-szorongós és brutálisan erőszakos horror regényei mellett rengeteg lebilincselően izgalmas, valóságszagú krimit is írt. Vitathatatlanul a mai popkultúra szerves része és az egyik, ha nem a legnagyobb ma is élő alakja 

A tiszteletére álljon itt néhány ajánlás a kedvenceimből:

 Aki kicsit hosszabb volumenű történetre áhítozik, annak merészen tudom ajánlani a Mr. Mercedes – Aki kapja, marja – Agykontroll trilógiát.

 Aki közepesen hosszúra vágyik, ne hagyja ki a közelmúltban megjelent rövidebb, Később című regényét.

 Aki pedig kevés időt tud erre szánni, válogathat ebből a három kevésbé ismert, rövid, de annál jobb történetéből:

 Leszoktató Rt. (megtalálható az Éjszakai műszak című könyvben) – milyen módszerekkel lehet a leghatékonyabb leszokni erről a káros szokásról… most kiderül.

 A légzőgyakorlat (megtalálható A remény rabjai című könyvben) – öregemberek rémtörténetekkel ijesztgetik magukat… az egyik igencsak hatásos, szinte levegőt is elfelejtünk venni.

 Egy jó házasság (megtalálható a Minden sötét, csillag sehol című könyvben) – mi tennél, ha a házastársadról kiderülne egy olyan szörnyű titok, amit csak a legrosszabb rémálmodban fordulhat elő… és ez a rémálom egy pillanat alatt valósággá válik.

65 millió évvel ezelőttről indulunk, egy remekbe szabott őskori jelenettel, amiről két mondás azon nyomban az eszünkbe juthat: elsőként a durvább "erősebb kutya szeretkezik", másodjára meg Qui-Gon Jinn híres-hírhedtté vált szállóigéje (ami jelen esetben tökéletesen passzol): mindig van egy nagyobb hal.

Hát nagy hal van itt, az biztos. A kritikák lehúzóak, de miért? Komolyan nem értem, hogy aki beül egy Őscápás/Statham filmre, az mit vár? Én, amit vártam, 110%-ig megkaptam. Azért írtam 110%-ot, mert sokkal többet is kaptam, mint vártam

- felhőtlen szórakozást,

- hamisítatlan moziélményt

- és egy körülírhatatlan jókedvet a film után, hogy "Na végre egy olyan film, ami tényleg megérte a mozijegy árát".

A sztoriról bővebben nem beszélnék, azt úgyis bárki el tudja olvasni a film bármelyik adatlapján. Amit sejthet mindenki, hogy megint őscápákkal lesz probléma - de ezzel együtt az emberekkel is, mivel árulás árulás hátán is várható a film során.

Az alkotók nyilván nem bírták ki, fura is volt, hogy az első részben Stathamtől egy darab ütést nem láthattuk... a második részben ezt azonnal pótolták, Statham akcióhősként tér vissza és 1 percen belül lever jó néhány szemetelő rosszfiút. Bár nem csak ő, a stáb minden tagja szuperhőssé avanzsál. Különösen élvezetes DJ átalakulása - ilyen jó karakterfejlődést 2 rész között már rég láttunk, hihetetlen vicces a túlélőpakkosluivuttyontáska.

És még a régi kedvenc szereplőnk, Pippin, a kutya is visszatér...

Azért van egy kis Alkonyattól pirkadatig utóérzésem, mert a film olyan, mint ha két rendező rakta volna össze. Az első felében egy izzasztó, barát/barátnő kezét markolászgatós, feszültséggel teli akció-sci-fi-horror-thrillert kapunk 7000 méter mélységből, a második részben pedig egy qrva vicces akció-katasztrófa-vígjátékot. Lehet hallgatni a károgókra, hogy nem vicces, elcsépelt, gagyi stb. nyilván ízlések és pofonok, ami biztos, hogy nekem nagyon működött, s ahogy vége lett a moziban a filmnek, szívem szerint azonnal néztem volna meg újra. Az első résznél jobb.

apropó: én csak most tudtam meg, hogy van hozzá alapirodalom. Steve Alten: Meg: A Novel of Deep Terror című 1997-ben megjelent könyve, ami holnap már a könyvespolcomon lesz - persze magyarul, első kiadás, a címe pedig egyszerűen ellenállhatlan: Meg, a jurassic cápa! - és ezen kívül még van 7 rész!!!

Jöhet egy újabb Statham-franchise, én vevő vagyok rá!

Az új, Trónok Harca világában játszódó sorozat jelenleg hatalmas népszerűségnek örvend, a sorozat alapjául szolgáló regény viszont már évek óta megérkezett. Sokan olvasták, sokan nem, sokan már nem is emlékeztek... ami biztos, a könyv alapján számos meglepetés fogja még érni a széria kedvelőit.

A következőkben pontokban szedve olvashatjátok, hogy a George R. R. Martin amúgy fantasztikusan megírt regéje alapján mi várható a jövőben (aztán már csak az a kérdés, mit, mennyit és hogyan tartanak meg az alkotók.)

Figyelem! Kíméletlen SPOILEREK következnek. Csak az olvasson tovább, akit érdekel a cselekmény.

• Alapjában véve rengeteg gyilkosságra és perverz szexre számíthatunk.
• Viserys második gyereke lány lesz, Helaena, majd lesz még egy fia, Aemond.
• Viserys elbocsátja Otto Hightowert, és helyette Lyonel Strong lesz a Király segítője.
• Daemon visszatér Királyvárba, sárkányháton és egy saját készítésű koronával a fején – de térdet hajt Viserys előtt és kibékülnek.
• Daemon és Rhaenyra egy verzió szerint simán összejönnek (vagyis Daemon elveszi Rhaenyra szüzességét), egy másik verzió szerint Rhaenyra el akarja csábítani Criston Cole-t és Daemon tanítja meg a lányt minden testi fortélyra.
• Daemon mindezek után el akarja venni Rhaenyrát, ám ezért Viserys halálbüntetés terhe mellett száműzi a városból öccsét.
• Laenor Velaryon, Corlys fia meleg.
• Ser Criston Cole és Rhaenyra csúnyán összevesznek (Rhaenyra el akarta csábítani Cole-t, de utána lefekszik Ser Harwin Stronggal, a Csonttörővel). Egy másik verzióban viszont Cole akarja elcsábítani Rhaenyrát, és a lány áll ellen.
• Rhaenyra hozzámegy Laenorhoz, habár nyílt titok, hogy a fiú nem a lányokat kedveli.
• Criston Cole párbajban megöli Laenor szeretőjét, Ser Joffry Lonmouth-ot.
• Rhaenyra első gyereke Jacaerys lesz - de a gyerek apja Ser Harwin Strong, tehát Jacaerys fattyú (barna haja lesz). Mindez titokban marad, a hivatalos verzió szerint Laenor gyereke.
• Daemon első felesége (akit megvetett) meghal, és ezután feleségül veszi Laena Velaryont. Ikreik születnek: Baela és Rhaena. Ezután Viserys és Daemon kibékülnek.
• Rhaenyra második gyereke Lucerys, a harmadik pedig Joffrey Velaryon lesz. Mind barna hajú (tehát Strong fattyai), és minden gyerekének lesz saját sárkánya.
• Aemond szemét Lucerys még gyerekkorukban kiszúrja, utána egy zafírt hord a szeme helyén.
• Rhaenyra rettenetesen meg fog hízni.
• Laena fiút szül Daemonnak, de az újszülött és a feleség is belehal.
• Laenort megölik.
• Strongék bent égnek Harrenhallban.
• Otto Hightower visszatér.
• Rhanerya hozzámegy Daemonhoz – 2 gyerekük születik: Ifjabb Aegon és Viserys.
• Idősebb Aegon és Helaena (Viserys és Alicent gyerekei), a két testvér összeházasodnak. Elsőként ikreik születnek: Jaehaerys és Jaehaera, majd egy fiuk, Maelor.
• Mizéria is nagy szerepet kap még.
• Viserys elhízik és betegségben hal meg.

• Alicent és Otto Alicent fiának, Aegonnak akarja a trónt, titokban tanácskoznak Viserys halála után, közben megölik a pénzmestert, aki hűséges Rhaenyrához.
• Aemond megüli Vhagart, az utolsó hatalmas sárkányt, ami Hódító Aegonnal érkezett Westerosba.
• Aegont megkoronázzák, Rhaenyra közben megszül, de egy torzszülöttet, aki rögtön meghal.
• Rhaenyra összehívja a saját tanácsát (Daemon és Gerardys mester), Rhaenyrát is megkoronázzák.
• Jacaerys és Lucerys sárkányokkal mennek haderőt gyűjteni, és eközben Aemond sárkányharcban (Vhagar) megöli Luceryst (Arrax).
• Rhaenyra cserébe megöleti Idősebb Aegon és Helaena gyerekét, Jaehaeryst (Helaenának meg kellett neveznie, melyik gyerekét öljék meg, ő Mealort jelölte ki, de átverték).
• Criston Cole lesz Idősebb Aegon király Segítője, Otto helyett.
• Rhaenys (Meleys), a Sosemvolt királynő sárkánycsatában halt meg, Aegon (Sunfyre) és Aemond (Vhagar) ellen, Aegon közben súlyosan megég.
• Félszemű Aemond lesz addig a „király” helyettese.
• Rhaenyra lefejezteti Ser Otto Hightowert.
• Ser Criston Cole-t lenyílazzák egy csatában.
• Daemon és Aemond egymás ellen halnak meg sárkánycsatában.
• Jacaerys sárkánycsatában hal meg.
• Királyvárban egy félkezű Pásztor névre hallgató csavargó hatalmas lázadást szít.
• Rhaenyrát teljesen eszét vesztette, az emberek gyűlölik.
• Majdnem egész Királyvár elpusztul.
• Joffrey, Rhaenyra harmadik fattyú fia lezuhan egy sárkányról, és széttépi a csőcselék
• Rhaenyrát felfalja egy sárkány
• Idősebb Aegon lesz a király

Egyetlen tengerparti házban, egyetlen éjszaka alatt három ember élete változik meg örökre. Roman Polanski feszült filmje a kamaradráma és a múlttal való szembenézés műfajának diadala.

Dél-Amerikában, a banánköztársaságok földjén járunk, egy diktatúra bukása után. Az ország tudatosan nincs megnevezve, bár a legtöbb szakértő szerint egyértelműen Chile a helyszín. A cselekmény során mindössze három embert ismerünk meg: Gerardo Escobart, az újonnan alakult kormány frissen kinevezett igazságügyi minisztere; feleségét, a forradalom során súlyosan traumatizált Paulina; valamint Dr. Roberto Miranda, akiről semmit nem tudunk.

1975 és 1980 között a diktatúra szolgálói folyamatosan kínozták és gyilkolták az ellenállókat. De ennek vége és megalakul egy vizsgáló bizottság, aminek Gerardo Escobar lesz a vezetője. Épp a kinevezése után siet haza, ám útközben defektet kap, és egy kedves idegen segít neki hazajutni. Gerardo rendben megérkezik, feleségével megvacsoráznak és lefekszenek aludni. Azonban az éjszaka során az udvarias idegen visszatér egy pótkerékkel és Paulina szörnyű felfedezést tesz: azt állítja, hogy fogsága során az idegen, Dr. Miranda orvos többször megerőszakolta, és testileg-lelkileg, brutálisan kínozta őt. De vajon igazat állít-e, vagy csak a régi démonok tévesztették meg az asszonyt? A végén minden kiderül.

Érdekességek

1] A mű a sikeres, azonos című színdarab filmes adaptációja. Az alapsztorit az argentin születésű Ariel Dorfman írta, aki saját élettapasztalataiból merített az alkotófolyamat során. Az amerikai Broadway-előadásban nem kisebb nevek játszották a főszerepeket, mint Glenn Close, Gene Hackman és Richard Dreyfuss, a rendező pedig az a Mike Nichols volt, kinek neve egy másik világhírű dráma okán szintén felmerülhet – igaz, ott pont ellenkező volt a felállás, a darabból készítette el a filmet. Ez a Közelebb.

2] A forgatás alatt Roman Polanski a legváratlanabb pillanatokban sütötte el a fegyverét (bizonyára vaktölténnyel), hogy folyamatosan fenntartsa a feszültséget a stábtagokban. A rendező saját bevallása szerint saját filmjei közül A halál és a lányka a kedvence. Az enyém is.

3] Hasonló témát dolgoz fel az irodalmi Nobel-díjas, perui Mario Vargas Llosa könyve, A Kecske ünnepe. A regény a Dominikai Köztársaság rémületes múltjába, a Trujillo-kor borzalmaiba enged betekintést, amikor minden a véreskezű diktátor kénye-kedve szerint zajlott. A nevéhez köthető a modern idők egyik legvéresebb népirtása, a petrezselyem-mészárlás, mikor hozzávetőleg 17-35 ezer haiti embert ölték meg a dominikai határ mentén. A “perejil” (petrezselyem) szót mondatták ki az áldozatokkal, mert a haitik az “r” betűt jellegzetes, franciás módon ejtik. Trujillo végül 1961-ben merénylet áldozata lett, gyilkosaira pedig a mai napig nemzeti hősként tekintenek az országban. A fő szervező, Antonio Imbert Barrera 2016-ig élt, a merénylet után fél évig bujkált az ország olasz nagykövetének házában.

“A szépség belülről fakad” hangzik az igen elcsépelt mondás, de mit szólna ehhez a sárszegi Vajkay Ákos és neje? Vigasztalná őket? Aligha. Kosztolányi Dezső komor, pszichológiai drámájából készült nagyszerű film egy súlyos családi tragédiát mutat be. Az író leszámol a mindenkori családi idill hazug eszményével és bemutatja a szörnyű valóságot - mindez annyira progresszív, hogy arra nehezen találunk szavakat.  

A Vajkay család három tagot számlál. Apuka, anyuka és a lányuk, Pacsirta. A lány már elég idős ahhoz, hogy férjhez menjen, de sajnos csúnyasága és ebből adódó kellemetlen természete miatt igencsak híján van a kérőknek. A család közösen él egy sárszegi házikóban, és abszolút semmi érdekes nem történik az életükben.

Egy rövidebb huzavona után Pacsirta elutazik távol élő rokonaihoz, így az idős házaspár egyedül marad otthon néhány napra. A lány távozása után valami megváltozik: Ákos és felesége ismét felfedezik az élet apró örömeit. Eljárnak étterembe, ahol azt eszik, amit megkívánnak, akármilyen nehéz/zsíros ételről legyen szó, színházi előadásokat látogatnak és az alkoholt sem vetik meg. Olyanok, akár a kalitkából szabadult madár. Ákos egy mámoros, borgőzös pillanatában bevallja feleségének, s egyúttal önmagának is rejtett félelmét: búskomorságuk és üres mindennapjaik oka tagadhatatlanul Pacsirta. És Pacsirta hamarosan hazatér…

A legtöbb nagy írónál rendre megjelennek a való élet által inspirált motívumok. Jelen esetben sincs másként: Kosztolányi csúnyácska húgáról, Mariskáról mintázta Pacsirtát, akiért ugyancsak aggódott az egész család. Továbbá, a regény helyszínéül szolgáló fiktív Sárszeget valójában az író-költő születési városa, Szabadka ihlette. A tervek szerint a szerb városban vették volna fel a jeleneteket, ám ott az 1960-as években nem volt lehetősége forgatni a stábnak, így egy másik alföldi településen, Baján készült el a film. 

3 érdekesség a filmről

1. Pacsirta megformálója, Nagy Anna a főiskolán Ádám Ottó, a régi idők nagy színházi rendezőjének osztályába járt. Képzése utolsó évében járt, amikor osztályfőnöke beajánlotta Pacsirta szerepére Ranódy Lászlónak. A fiatal színésznő pont akkoriban vesztette el szüleit, súlyos letargiáját pedig nagy mértékben át tudta vezetni a karakter életre keltése során. Az amúgy kifejezetten szép színésznőt jócskán meg kellett csúnyítani. Első körben kollódium oldattal kenték be az arcát, ám Anna annyira rosszul reagált a szerre, hogy kórházba került. Ennek okán visszatértek a hagyományos elmaszkírozáshoz, jött a műfogsor, anyajegy és minden más, amit a filmben láthatunk. 

Nagy Anna a rendező, Ranódy László másik híres filmjében, az Árvácskában szintén feltűnik, igaz ott már egy intrikus szerepben: a kis Csöre gonosz nevelőanyjaként „csodálhatjuk” meg. Egy szó, mint száz: kivételes tehetségű színésznőről beszélünk.

2. Páger Antalról a soron következő filmünk kapcsán fogunk bővebben szót ejteni, de itt sem mehetünk el mellette: egészen elképesztő, amit a Pacsirtában nyújt. Nem véletlenül győzedelmeskedett Cannes-ban, a legjobb férfi alakítás díjáért folyó harcban (holtversenyben lett nyertes, az olasz Saro Urzìval.) Mellette Törőcsik Mari nyert még a Déryné, hol van?-nal (1975), rajtuk kívül magyar színművész azóta sem nyert.

3. A Pacsirta 2012-ben felkerült az „53 magyar film” listára, amelyben Sára Sándor operatőr kezdeményezésére a Magyar Művészeti Akadémia tagjai választották ki a szerintük legértékesebb magyar filmalkotásokat. Hogy miért pont 53? Eredetileg 52 filmet kellett volna megszavazniuk, ám mivel az utolsó helyen holtversenyen született, létrejött a legendás 53. Ranódy László mellesleg két filmjével is képviselteti magát a listán. Kitaláljátok, melyik a másik mű? Hát persze, hogy az Árvácska.

Na jó, elnézést kérek a clickbait címért!

A Harry Potter-rajongók tudhatják, hogy természetesen semmi ilyesmiről nincs szó.

Csupán annyi, hogy az Igazából szerelemben (amely épp aktuális) Alan Rickman (Piton) és Emma Thompson (Trelawney) egy házaspárt alakítanak!

Elnézést, hogy elraboltam 2 percet az életetekből! 

és Boldog Karácsonyt! :D