Oldboy vs. Oldboy

A bűncselekmény: A dél-koreai nemzet talán legemlékezetesebb (azóta persze jelentkeztek egy Élősködőkkel), atomvillanásszerű remekművét ennyire rosszul és (itt ez a jelző hatványozottan igaz) ennyire feleslegesen feldolgozni maga az emberiség ellen elkövetett bűntett. Mindenki ismerte és szerette az eredetit... Minek kellett ez az amerikai förmedvény?

Verdikt: Két kivételesen tehetséges színész/színésznő és egy egyedi stílusú rendező vállalt tetemes szerepet ebben a szörnyűségben:

- Josh Brolin jól hozza a figurát, nagy kár, hogy egy az egyben lekoppintotta az eredeti filmben játszó Choi Min-siket, ellenben sokkal kínosabban alakította az alkoholistát és félbolondot.

- Spike Lee a sajátos stílusjegyeiből bőven használ fel most is, nem volt meglepő például Samuel L. Jackson megjelenése sem, azonban a film végét és különösképpen a főgonosz motivációját (ami itt más, mint az eredeti filmben) annyira szétbarmolta, hogy az megbocsáthatatlan. A kalapácsos, 2D-s jelenetet szintén hihetetlen bénán sikerült.

- Elizabeth Olsen egy jelenetben jó, ami az egyetlen enyhítő körülménye az egész filmnek. Egyébként semmi különöset nem kapunk tőle.

- A főgenyó az amerikai filmben annyira ripacs és gáz, hogy én ilyet még nem láttam. Több szót nem is érdemes rá pazarolni.

"Mindegy, egynek jó lesz, legalább pénz áll a házhoz..." - mondhatták a producerek.

Enyhítő körülmény: Elizabeth Olsen meztelenkedik kicsit, ez tényleg nagy plusz pont. Ezen kívül semmi, egy abszolút felesleges feldolgozás, mivel már az eredeti, dél-koreai film is világhírű volt.

***

Egy indián Párizsban vs. Dzsungelből dzsungelbe

A bűncselekmény: Egy aranyos, ifjúsági film, ami fontos tanulságokkal szolgál mind a gyerekek, mind a felnőttek számára, rendkívül szórakoztató és hihetetlenül jó alakításokkal van telis-tele. Ez lenne a francia verzió. Illetve nem is a francia, hanem az Egyetlen verzió. A remake-t a mai napig nem tudtam feldolgozni.

Verdikt: Tipikus példája annak, amikor ki kell szolgálni a primitív közönséget, akik úgy félnek a külföldi filmektől (a feliratos filmeket még csak meg sem említve), mint a tűztől. Sajnos muszáj nekik amerikai környezetbe átültetni, ezzel együtt lebutítani egy jól sikerült európai, jelen esetben francia filmet. Annyira kínos a végeredmény, hogy fizikai fájdalmat okoz a nézése.

Mindemellett hemzseg a hibáktól a film. Ami engem legjobban idegesít, hogy hogyan lehet ennyire fehér bőrű egy gyerek, aki egész életében a dzsungelben és akörül élt? Nem barnult le az évek során a szabad ég alatt? A franciáknak valahogy sikerült ezt abszolválni. 

"Mi a jó istent csinálunk mi?" - mondhatták a producerek.

Enyhítő körülmény: Az égvilágon semmi, nulla, meg ne nézzétek az amerikai változatot. A franciát viszont annál inkább.

***

Két félidő a pokolban vs. Menekülés a győzelembe

A bűncselekmény: Fábri Zoltán második világháborús drámáját nagyon gagyi, giccses, de legalább unalmas filmmé alakították át az amerikaiak. Pont azok az elemek hiányoznak az adaptációból, amik a magyar eredetit annyira jóvá tette.

"Jó az úgy..." mondhatták a producerek.

Verdikt: A magyar filmtörténelem egyik, ha nem a legnagyobb rendezője, Fábri Zoltán annyi kiváló filmmel szolgált kis nemzetünk számára, hogy arról egész álló nap lehetne ódákat zengeni. Egyszerűen lehetetlen vállalás kiválasztani a legjobb filmjét, mindegyik más-más szempont miatt nagyszerű. Hasonló a helyzet a Két félidő a pokolbannal is. Ugye mindenki látta?

Egy nagyon összetett, mély kérdéseket feszegető, minden nyálasságtól mentes filmből sikerült egy egysíkú, buta és nyálas filmet készíteni. Egyszerűen összecsapott, semmi értelme nincs, de legalább focizni se tudott egyik színész se és még egy valamire való koreográfusra sem tellett. Maximum Pelén fedezhető fel egy kis foci, aki valószínűleg csak húzónévként került a filmbe. Ő mutat pár cselt, de itt ez még neki is rosszul áll.

Hitvány, érdektelen és a szó legrosszabb értelmében vett hollywoodi "alkotásról" beszélünk a Menekülés a győzelembe esetében.

Enyhítő körülmény: Sylvester Stallonével az ég világon semmi bajom, kimondottan kedvelem a filmjeit és a karaktereit. Szerintem fantasztikusan jól vezette végig a karrierjét, a karaktereit jól játssza, személy szerint én a Rocky-filmeken nőttem föl és nagyon szimpatikus maga az ember is. De ebben a filmben annyira hihetetlenül sz@r, hogy azt muszáj látni. Már csak ezért érdemes egyszer(!) megtekinteni az amerikai változatot, mert ilyen szintű ripacskodást ritkán látni, ez már vicces...

A tetovált lány vs. A tetovált lány

A bűncselekmény: Miért kell a nemzetközileg is sikeres, új, fejlettebb technológiát cseppet sem igénylő európai filmeket egy az egyben újra forgatni Amerikában? Ezt sosem fogom megérteni.

Verdikt: Ugyanez a helyzet az osztrák Michael Haneke Funny Games, vagy épp a norvég Hans Petter Moland Az eltűnés sorrendjében filmjeivel. Leforgatták teljesen ugyanazt a filmet, csak hollywoodi környezetben, hollywoodi színészekkel. Miért? Ráadásul az előző kettő esetben még a rendező is ugyanaz. A tetovált lányról ezt nem mondhatjuk el, az USA-verziónál David Fincher ült a legfőbb székbe. Bár ez igazából nem enyhítő körülmény, az majd más lesz.

Piros pont, hogy a négy film közül talán ez a legkevésbé fájdalmas. Esküszöm, egyszer még talán érdemes is megnézni. Annyira jó az alapanyag, hogy nem tudták teljesen elrontani a filmet. David Fincher, Daniel Craig és az összes többi stábtag rutinból lehozta a feladatot, de semmi pluszt nem ad.

"Ne ötleteljetek, nehogy kreatívkodni merjetek, csak forgassátok le ugyanazt a filmet." - mondhatták a producerek.

Enyhítő körülmény: Rooney Mara meztelenkedése.