Felteszek egy kérdést és jelöljétek meg a helyes választ:

Ki az a kortárs horroríró, az ijesztgetők ijesztgetője, a rémek réme, aki számtalan könyvében súlyos traumákkal, de egyúttal felhőtlen szórakozással ajándékozta meg a modern kor gyermekeit és felnőtteit?

A. Stephen King
B. Stephen King
C. Stephen King

Ha az A, a B vagy a C választ jelölted be, jól válaszoltál. Bizony, Stephen Kingről beszélünk, akinél többet kevesen tettek a mai popkultúra kialakulásért és minőségéért. Muszáj tisztelegnünk előtte. Következzen a Király életművéből pár kevésbé mainstream alkotás. Egytől egyig köröm lerágósak, úgy készüljetek!

1. A holtsáv

The Dead Zone (1983)

Elég szégyenletes, de A holtsáv először akkor került a figyelmem középpontjában, amikor valamilyen butácska okból kifolyólag utánajártam, hogy a Cartman hihetetlen képessége című South Park epizód pontosan melyik filmeket dolgozza fel. Mint kiderült, ezek A vörös sárkány, a Cate Blanchettes Rossz Álmok (Keanu Reeves talán egyetlen negatív szerepe itt látható), valamint Stephen King kultikus története. Az első két filmet már láttam (jók), A holtsáv viszont eddig kimaradt. Gyorsan bepótoltam, és…

Johnny Smith (Kovács János?) foglalkozása angoltanár (mint minden második King-hősnek, a maradék pedig szenvedélybeteg, küszködő író) és épp minden jól alakul az életében. Azonban egy szerencsétlen autóbaleset következtében öt évre kómába esik. Mikor felébred, egy különleges képesség birtokába jut: mikor hozzáér egy másik emberhez, hirtelen lidérces látomása támad, melyben az illetőhöz köthető múlt– vagy jövőbeli eseményt tapasztal meg. Képessége hamar nyilvánosságra kerül, többek között egy régóta elhúzódó sorozatgyilkossági ügyet is az ő látomásai alapján oldanak meg. Johnny Smith számára azonban a képesség inkább átok, mint áldás és mikor egy egész emberiséget érintő látomás szemtanúja lesz, komoly erkölcsi dilemma elé kerül…

A filmet a méltán ismert (s valószínűleg kissé elmebajos) David Cronenberg rendezte (A légy, Karambol, Existenz). A rendező védjegyének számító, “testhorroros” stílusjegyek ennél a műnél még nem jelennek meg, ha nem egy tisztességes, mesteremberi munkát ad ki a kezéből – egy kiváló regény nagyszerű adaptálását mozgóképre. A történetnek 2015-ben készült egy nem hivatalos feldolgozása, Gyilkos ösztön címmel, ahol Anthony Hopkins birtokol hasonló képességeket.

A holtsáv az első könyv/történet, ami King fikciós, de mára már kultikus státuszba emelkedett városában, Castle Rock-ban játszódik. A soron következő ilyen könyv/történet a Cujo volt, amelynek érdekes párhuzama van A holtsávval: A holtsáv (könyv) 2 évvel a Cujo (könyv) előtt jelent meg, viszont a Cujo filmes feldolgozása előbb jött ki, mint a A holtsávé. Viszont a Cujóban (könyv) számos utalás van A holtsávban (könyv) végbemenő cselekményekre – például A holtsávos sorozatgyilkos a Cujóban egyfajta városi boogeyman-ként (mumus) idézik többször is, továbbá Bannerman seriff ugyancsak mindkét történetben központi szerepet kap (bár az egyikben csúnyán pórul jár). Végül a filmadaptációkban egyetlen egy utalás sem került sem az egyik, sem a másik történetre, nehogy lelőjenek bármilyen poént. Ez is egy ékes példája annak, hogy Stephen King egy lenyűgözően izgalmas univerzumot hozott létre a regényeiben.

2. Az eminens

Apt Pupil (1998)

Todd Bowden, egy (egyelőre) átlagos, jó képességű srác, akit megszállottan érdekel a második világháború. Egy buszos út során rájön, hogy a közelében élő Arthur Denker nem az, akinek mondja magát: az öreg úrban felismeri Kurt Dussandert, aki a náci uralom alatt ezrével gyilkolta, illetve gyilkoltatta le a zsidókat. Todd azonban nem megy a rendőrségre. Helyette szembesíti a felfedezésével Dussandert és hallgatásáért cserébe egy dolgot kér: az öreg mesélje el töviről-hegyire, hogy mi is történt valójában a koncentrációs táborokban. Az öreg kénytelen mesélni… talán többet is, mint kellene. És egy idő után, mikor visszatérnek az emlékek, már nem elégszik meg a mesékkel.  

Én személy szerint rajongok az olyan sztorikért, amelyek során egy karakter teljes átváltozását követhetjük nyomom. Példának hozható a témába vágó Amerikai História X-ben Edward Norton; vagy Reece Dinsdale az angol I. D.-ban. Hasonló a képlet itt is: ezúttal Brad Renfro, azaz Todd a metamorfózis alanya. Elképesztő, ahogyan a kezdeti hideg magabiztosságat felváltja a bizonytalanság és a lidércnyomások által okozott szorongás. A film, és még inkább a könyv rávilágít arra, hogy a nácik bűntettei valóban nem emberi, hanem sátáni rémtettek és egy normális ember pszichéje nem tud hosszú távon megbirkózni velük.

A film és a regény sok mindenben eltér. A regény végig sokkal brutálisabb, mélyebben mutatja meg Todd lelkének megnyomorodását, illetve Dussander is sokkal bestiálisabb. Ám a legnagyobb differencia a mű befejezésében van. Teljes mértékben megértem, miért nem maradtak hűek a készítők az eredeti befejezéshez, de én azért mindenképpen megnéznék egy olyan változatot is. Azonban itt és most erről több szó ne essék. Mindenki legyen jó tanuló, végezze el a házi feladatát: nézze meg filmet és olvassa el a könyvet.

S ha már a könyvről beszélünk: A jó tanuló az egyike annak a négy kisregénynek, amit a magyarul A remény rabjai című kötetben találhatunk meg – eredeti, angol címén Different Seasons, bár itt a fordítás érthető, mert a kapott magyar címmel valószínűleg több példányt tudtak eladni a kiadók. Nem meglepő módon a kötet A remény rabjai írott változatával indul, amely azonban messze elmarad a filmtől – ritka alkalmak egyike, mikor jobb a film, mint az eredeti mű. Harmadikként (második A jó tanuló) ugyancsak egy ismert, megfilmesített darab, az Állj ki mellettem! olvasható, végül pedig A légzőgyakorlat című, kizsigerelően nyomasztó novellával jutalmaz meg minket az író. Ezt ugyan nem filmesítették meg, de nincs is rá szükség – olvassátok el inkább, megéri.

3. A titkos ablak

Secret Window (2004)

Egy sokak számára ismeretlen Stephen King kisregény, A titkos ablak, titkos kert (a két kisregényt tartalmazó kötet másik szenzációs darabja a Langolierek) mozgóképes feldolgozása a soron következő alkotás, melyben Johnny Depp pokoljárásának lehetünk szemtanúi. Lehetőleg ne 1 és 2 perccel éjfél után kezdjetek neki...

Kingre jellemzően ezúttal is egy író, nevesül Morton Rainey a történet főszereplője. Mort szenved: amióta rajtakapta feleségét, ahogy épp megcsalja őt, egyetlen értelmes sort sem tudott leírni. A depresszió előszobájában ténfereg, egész nap a kanapéján fetreng vagy épp szundikál. Ám ez még csak a legkisebb gond. Egy nap megjelenik nyári lakja küszöbén a beszédes nevű John Shooter, aki azzal vádolja Mortot, hogy ellopta a sztoriját. Mort azonnal lerázza, mert természetesen ő sohasem plagizált. Ám Shooter nem hagyja annyiban. Egyre vadabb zaklatásai hatására Mort kénytelen-kelletlen bebizonyítani saját igazát. Viszont ez nem megy olyan egyszerűen, mint azt elsőre gondolta. Gyilkosság, tűzvész, látomás… de hol van az a titkos ablak? És a titkos kert?

Mort Rainey története az egyik kedvenc Stephen King sztorim. Kimondottan rövid, de ennek hála semmiféle felesleges részlettel nem szaporítja az író a szót, ami egyébként sokszor jellemző rá. Szerencsére a film szinte 100%-ban visszaadja a könyvet, egyedül a befejezés más. Viszont, amitől egyedülálló: kevés olyan Stephen King-adaptációt ismerek, ahol a film sokkal baljósabban végződik, mint az eredeti regény. Azért ehhez is pofa kell, nem? Szegény Kingnek valószínűleg álmatlan éjszakái voltak, hogy nem ő találta ki eredetileg a filmbeli befejezést.

John Turturrót, aki Shootert alakítja, a hatalmas Stephen King-rajongó fia vette rá, hogy szerepeljen a filmben. Őt főként a Coen testvérek filmjeiből ismerhetjük, de a legtöbbször sajnos csak a mellékszerepek jutottak neki. Itt mintha csak ráöntötték volna a szerepet, iszonyatosan hátborzongató abban a hülye kalapban és tökéletesen hozza a könyvben is leírt, nyugodt félcédulást. Szerencsére, nekünk magyaroknak megvan az a privilégiumunk, hogy szinkronosan, Józsa Imre hangjával nézhessük Turturro játékát, a kettő együtt egyszerűen fenomenális. Ennél ikonikusabb már csak a Nicholas Cage – Józsa Imre páros, bár még Mr. Garrisont is ide sorolhatjuk.

Egy kis érdekesség: Mikor Morton végre megkaparintja a Ellery Queen Krimimagazint, amelyben a Titkos ablak című írása található (vagy mégsem?), a tartalomjegyzékben látjuk, hogy a második cím egy bizonyos “The Long Walk” (a könyvben nincs benne a tartalomjegyzék, úgyhogy ezt a filmesek tették hozzá). Ez azonos azzal a magyarul A hosszú menetelés címmel megjelent művel, amelyet Stephen King még Richard Bachman álneve alatt írt. A könyv sztorija szerint a jövőben a fiatalok számára az egyetlen kitörési lehetőséget egy elvetemült verseny képezi: sétálni kell, megállás nélkül. Összesen háromszor csökkentheted a sebességedet, utána megölnek. Ha begörcsöl a lábad, vagy bármi más miatt nem tudsz tovább menni, kinyírnak. "Barátságos" kis regény, ahogy azt már az írótól megszokhattuk, de mindenképp érdemes elolvasni. Érdekes, de az 1979-ben megírt könyv magyarul csak 36 évvel később, 2015-ben jelent meg. Irány a könyvesbolt! 

4. Bilincsben

Gerald’s Game (2017)

Jessie és Gerald fel akarják dobni a házasságukat, ezért titokban elutaznak a hétvégi házukba, egy kis kikapcsolódásra. Gerald a szexuális életüket is fel szeretné turbózni, ezért hozzá bilincseli Jessie-t az ágy karfájához. Viszont ahogy Gerald egyre jobban durvul, Jessie annál inkább kétségbeesik. Elkezdenek dulakodni, és végül megrúgja a férfit, aki szívrohamot kap és meghal. Jessie pedig ott ragad, hozzá bilincselve az ágyhoz. Senki nem tudja hol van. A ház ajtaja nyitva maradt. És hamarosan besötétedik…

Elég rég olvastam már Stephen King Bilincsben című regényét, de őszintén szólva az egyik legrosszabb olvasási élményeim közé tartozik. King azon stílusú műveinek az iskolapéldája, amiket ki nem állhatok: a cselekmény 90%-a egy ember fejében játszódik, hallucinációk, képzelt párbeszédek tömkelege és semmi értelme az egésznek. Elmondhatatlanul unalmas, néha egy-egy oldalt húsz percen keresztül olvastam, annyira nem kötött le. Négyszáz oldalon keresztül egy megbilincselt nő kínlódását hallgatni... Nem volt jó.

De az utolsó harminc oldal… Az annyira félelmetes volt, hogy azt azóta is emlegetem. Tisztán emlékszem a csontig hatoló, gyomorgörcsös rettegésre, amit akkor éreztem, mikor olvastam. Izzadtam és remegtem. Az utolsó néhány oldal megszépítette az egész élményt.

Mindezek ellenére nem tudtam elképzelni, hogy valaha is film készül ebből a regényből. Főként azért, mert nem tudtam, hogyan tudnának másfél órát, vagy még többet kitölteni a végig egy nő fejében játszódó sztoriból. A Netflix viszont legyártotta a filmet, Gerard’s Game címen (ez a Bilincsben eredeti, angol címe). Nagy érdeklődéssel kezdtem el nézni, főleg azért, mert kíváncsi voltam azokra a jelenetekre, amitől még régen annyira elaléltam. Nem akarok csúnyán beszélni, de én komolyan majdnem becsináltam ettől a filmtől. Lehet csak azért, mert előre tudtam a csattanót, de bennem végig akkora feszültség volt, hogy konkrétan rázott a hideg. Ráadásul nagyon ügyesen megoldották, hogy ne legyenek unalmasak a nő hallucinációiról szóló részek, a lényegesen dolgokat tartották csak meg. 

Kifejezetten ajánlom azoknak, akik szeretik a horrorokat, és bár igaz, hogy nekem egy személyes élmény miatt tetszett ennyire, objektíven nézve szintén nagyszerű film. Azt viszont leszögezném, hogy ez esetben hatványozottan igaz, hogy ne egyedül, de ha igen, semmiképp se sötétben nézzétek meg.