Egy gyors találós kérdés: melyik az az európai ország,

• akik innovatív látásmódjukból adódóan évről-évre megdöbbentő és újszerű alkotásokkal örvendeztetnek meg minket,
• ami a realizmus és az abszurditás, meg persze a fekete humor hazája,
• amiért rajonganak mind filmkritikusok, mind a közönség,
• amit ez idáig 3 Oscar-díjjal és 4 Arany Pálmával jutalmaztak,
• s amelyik olyan, nemzetközileg elismert művészeket adott a világnak, mint Lars von Trier, Bille August, Anders Thomas Jensen, Mads Mikkelsen... vagy épp a szóban forgó Thomas Vinterberg?

A skandináv filmgyártás fellegvára

Dánia 2021. március 15-én két újabb Oscar-jelöléssel gazdagodott: Thomas Vinterberg legújabb filmje, a Még egy kört mindenkinek a legjobb nemzetközi játékfilmnek járó díjra, maga a direktor pedig a legjobb rendezőnek járó elismerést húzhatja be (bár az előbbinek sokkal nagyobb esélye van, mint az utóbbinak). A filmben (dán címén: Druk) gimnáziumi tanárok jönnek rá arra, hogy egy bizonyos véralkoholszint fenntartása mellett sokkal élvezetesebb a tanítás és az élet. A film számtalan díjat besöpört már, az Oscar-eredményeket is kíváncsian várjuk.

Ám addig beszéljük egy másik filmről. Thomas Vinterberg számtalan parádés alkotás író-rendezője, na de melyik lehet a dán direktor eddigi legjobb filmje (persze teljesen szubjektív értelmezésben)? Hát az a 2012-es filmdráma, ami egy teljesen új koncepció felől közelíti meg a nemi erőszak témakörét (s ami történetes Vinterberg első Oscar-jelölt produkciója).

A vadászat (Jagten)

Egy kis faluban járunk, Dániában. A nemrég elvált Lucas egy óvodában dolgozik nevelőként. Jól kijön a kisgyerekekkel és az élet többi területén is egész jól alakul a sora. Aztán hirtelen minden összeomlik: legjobb barátja, Theo kislánya megvádolja őt szexuális zaklatással.

Szögezzük le! Ez nem egy bűnügyi film, számunkra egyértelműen kiderül, hogy semmi ilyesmi nem történt. A kislány csak egy apróság miatt akart bosszút állni Lucason és ezért hazudott. A lavina azonban elindult és a legszörnyűbb az, hogy később hiába vallja be a hazugságát, a felnőttek már nem hisznek neki - úgy gondolják, hogy csupán így szeretné elnyomni magában a történteket. Lucas tehát azonnal első számú közellenséggé válik a közösségben, hiába bizonygatja igazát. Theo szeretne neki hinni, de képtelen rá. Elképesztő feszültségek törnek fel a faluban, amelyek súlyos tettekhez vezetnek. Hogyan birkózik meg ezzel Lucas? Mi lesz a története vége?

A mű egy kivédhetetlen tragédiát mutat be: hogyan befolyásolhatná bárki, hogy mit mond egy gyerek? És vajon meddig hihető el, amit mond? A gyerekek nem hazudnak, tartja a mondás, a molesztálási ügyekre pedig roppant érzékenyen reagál mindenki. Mit csinálhatott volna Lucas másképp? Hol hibázott, ha egyáltalán hibázott? És mennyire vonható felelősségre a kislány, Klara és az apja, Theo? Efféle nehéz kérdések fogalmazódhatnak meg az emberben a film megtekintése során. A vadászat ugyan a művész és közönség filmek határán egyensúlyozik: teljesen érthető, közönségbarát, ám mégis megvan benne a művészi igényesség és szikárság, ami a dánokra kifejezetten jellemző. Muszáj látni és képtelenség elfelejteni.

Mads Mikkelsen

A zseniális dán színész, Mads Mikkelsen a meghurcolt Lucas megformálásáért megkapta Cannes-ban a legjobb férfi alakításért járó díjat. Azért a drótkeretes szemüveg és az előre fésült, szőke haj sokat segített, hogy ezúttal ne egy pszichopataként (pl. Hannibal, vagy Le Chiffre) tekintsünk a színészre. Magát a filmet az Arany Pálmáért folyó harcban végül a Szerelem győzte le, a legjobb idegennyelvű Oscar-díjat pedig A nagy szépség csente el az orra elől. Részemről sokkal felejthetőbb alkotások, mint a dán mestermű.

M. M. tagadhatatlanul napjaink legnépszerűbb dán színésze. Érdekes, kissé ördögi fizimiskája miatt gyakran látható intrikus szerepekben, néha viszont pont ellenkezőleg, feddhetetlen, szinte angyali karaktereket alakít. Pályája kezdetén hazája olyan kiválóságaiban játszott fontos szerepeket, mint a Gengszterek fogadója, a Wilbur öngyilkos akar lenni, a Zöld hentesek és az Ádám almái. A filmrajongók már ekkor ismerték, de a világhírnévre 2006-ig várnia kellett: ekkor alakította minden idők legjobb akciófilmje, a Casino Royale fő gonoszát, Le Chiffre-t. Azóta akkora franchise-okban kapott szerepeket, mint a Marvel-univerzum és a Star Wars (a friss hírek szerint a következő állomás a Legendás állatok és megfigyelésük), ám szerencsére megmaradt a gyökereinél és a dán filmgyártásban is bőven kiveszi a részét - 2020-ban is.

Még egy dolog, ami mellett nem mehetünk el...

Dogma 95 és az egyetlen(?) dogma-film

Ha már szóba került Thomas Vinterberg neve, muszáj megemlékeznünk a dán filmgyártás egyik rövid életű, de úttörőnek számító vonulatáról: Vinterberg volt a Dogma 95 irányzat egyik alapítója. A mozgalom lényegében a filmkészítés alapelveit gondolta újra, amellyel a hagyományos filmművészeti értékeket, mint például a történet mély kidolgozását, meg a színészi játékokat kívánták előtérbe helyezni a látvánnyal és semmitmondó, blockbusterekre jellemző összefércelt forgatókönyvekkel szemben.

A kollektíva számos alapszabályt meghatározott (pl. semmi zene, csak természetes fény, stb.), ám ha figyelembe vesszük az összes, szigorú szabályozást, akkor (számos filmtörténész szerint) mindössze egyetlen, valódi Dogma-film készült (mások még Lars von Trier Idióták című alkotását is idesorolják). Történetesen a szóban forgó rendező, Vinterberg egyik korábbi munkájáról, témájában A vadászathoz igen közel álló Születésnap-ról van szó.

A szinopszis: Helge 60. születésnapjára nagy ünneplést szerveznek. Legidősebb fia, Christian két történettel készült az öregnek, mindkettőt egy-egy borítékba tette. Megkérdi Helgét, hogy melyik történetet olvassa fel: “A zöldet vagy a sárgát?” Helge a zöldet választja. Rosszul tette: egy olyan titkot ismer meg a násznép, amely örökre megváltoztat mindent.

A konklúzió: nézzetek dán filmeket!