A világ legnagyobb sporteseménye számtalanszor és számtalan módon megihlette már a filmgyártást. Következzenek a legismertebb darabok!

1. Tűzszekerek

Eric Liddell és Harold Abrahams - futás (1924, Párizs)

Mi mással lehetne kezdeni a sort, mint az 1981-es, legjobb filmnek járó Oscar-díjat bezsebelő alkotással. A Tűzszekerek két futó, Eric Liddell és Harold Abrahams küzdelmeit mutatja be – a misszionárius Eric Istenért fut, a zsidó Harold pedig a származásáért. A két fiú közötti izgalmas csatározás végkimenetelét kár lenne lelőni, tessék csak megtekinteni a művet. Egy tökéletesen összerakott, szórakoztató filmről beszélünk, Vangelis filmzenéje pedig csak hab a tortán.

2. Jég veled!

Jamaicai bobcsapat (1988, Calgary)

Az aranyos családi film ugyan egy szépen kiszínezett változata a valós cselekményeknek, azonban még így is egy érdekes sztori történt meg az 1988-as téli olimpián (nem is beszélve a következő filmről.) Jamaicáról minden eszünkbe juthat, de semmi téli, az egyszer biztos. Néhány helyi viszont gondolt egyet és megvalósította az elképzelhetetlent: elvitte a szigetország szellemét a fagyos Kanadába. Plusz érdekesség: a film karaktereit valós személyekről mintázták, a műben azonban teljesen más neveket kaptak – ezzel is megelőzve bármilyen, ferdítésből kialakuló vitát.

3. Eddie, a sas

Michael Edwards - síugrás (1988, Calgary)

A jamaicaiakhoz hasonlóan, az esélytelenek nyugalmával indulhatott (szintén) 1988-ban Michael „Eddie” Edwards, becenevén a Sas, Kanada közönség kedvence (ez a Calgary hemzseg az érdekes sztoriktól). Eddie először lesikló volt, de síugrásban sokkal nagyobb esélye volt kijutni az olimpiára, mivel nem volt brit versenytársa. Rosszul látott (vastag szemüvege folyton bepárásodott), túlsúlyos volt és a felszerelése sem illett rá – nem jó esélyek... Mégis kijutott, és habár utolsóként végzett, neve örökre fennmaradt, mint az az igazi olimpikon, aki amatőrként önmaga legjobb teljesítményét akarja kihozni önmagából, fittyet hányva mindenfajta külső körülményre.

4. Én, Tonya

Tonya Harding - műkorcsolya (1992, Albertville; 1994, Lillehammer)

Tonya Harding sajnos nem az olimpiai szerepléseiről, hanem a Nancy Kerriganhez köthető botrányáról lett ismert az utókor számára: felbérelt (valóban?) egy férfit, hogy állítsa el az útból (vélt vagy valós, ki tudja) legnagyobb vetélytársát. A „merénylet” megtörtént, ám nem hozta meg a várt eredményeket: Kerrigan ezüstérmes lett az olimpián, Tonya pedig csak nyolcadik. A film emellett főként a szülői terror következményeit mutatja be, s azt a hátborzongató családi "miliőt", amelyet Tonyának mind gyerek, mind felnőttkorában el kellett szenvednie. A film után nem tudjuk szívből utálni ezt a szegény, kissé bolond lányt.

5. Csoda a jégen

Amerikai férfi jégkorong-válogatott (1980, Lake Placid)

1980-ban a teljesen esélytelennek (néhány fogadóiroda 1000-szeresen pénzt fizetett a végső győzelmükre) tartott amerikai hokicsapat nyerte az olimpiai aranyat – mindezt a legyőzhetetlennek tartott Szovjetunió legyőzésével. A szovjetek 1964 óta minden olimpiát megnyerték (és persze 1980 után is a következő 3-at, az 1992-eset már Egyesített Csapat névvel), így toronymagas esélyesnek számítottak a végső győzelemre. Azonban az amerikai szövetségi kapitány, Herb Brooks módszereinek köszönhetően a főként amatőr egyetemistákból álló csapat véghez vitte a lehetetlent, amelyet azóta is csodaként emlegetnek a világon. A világhírű edzőt Kurt Russell alakítja a filmben.

6. München

(1972, München)

A film, amely jócskán kilóg az eddigiek sorából: Steven Spielberg hosszú filmje nem a müncheni olimpiai játékokra, hanem az ott történt tragédiára és annak utóéletére fókuszál. 1972. szeptember 5-én a Fekete szeptember elnevezésű palesztin szervezet megtámadta az izraeli sportcsapat 11 olimpikonját. Az órákig eltartó és számos baklövéssel járó túszdrámában végül mind a 11 sportoló életét vesztette. Spielberg filmje jórészt az izraeliek megtorlását mutatja be, Eric Banával és Daniel Craiggel a főbb szerepekben.

7. Richard Jewell balladája

(1996, Atlanta)

Az előző filmhez hasonlóan, Clint Eastwood mozija sem a sporteseményekre koncentrál, hanem egy másik merényletre: 1996. július 27-én bomba robbant egy koncert közben, az atlantai nyári olimpiai egyik központi parkjában. Ugyan volt halálos áldozat és rengeteg sérült, egyöntetű vélemények alapján ez a szám sokkal magasabb lett volna, ha az éppen ott tartózkodó biztonsági őr, Richard Jewell nem hívja fel kollégái figyelmét egy különös csomagra. Így viszont még idejében ki tudták üríteni a területet és hős lett Richardból… Egészen addig, amíg a média meg nem neszelte a botrány szagot, és a nézettség/olvasottság érdekében nem etetik be az embereket, hogy Jewellnek köze volt a merénylethez, mi több, ő helyezte el a bombát, hogy később megtalálhassa, s ezáltal hőssé váljon. Mit tehet ilyenkor az ember? A film Richard küzdelmét mutatja be egy arctalan ellenséggel.