Mads Mikkelsen a jég fogságában
Az eddig a műig csupán pár rövidfilmet jegyző, brazil alkotó Joe Penna első nagyjátékfilmje ugyan nem találja fel a spanyolviaszt, és eget rengetően fordulatos forgatókönyvvel sem szolgál, azonban számos okból kifolyólag kiváló alkotás - nem véletlenül fogadta tíz perce álló ováció Cannes-ban.
Az elszigetelten tengődő, túlélésért küzdő egyének megpróbáltatásait feldolgozó filmekkel és sorozatokkal már tele van a padlás, kezdve a klasszikus Számkivetettel, a Daniel Radcliffe által fémjelzett Dzsungelen át, a 127 óráig és a Bear Grylls-sorozatokig. Ami viszont bizton állítható, hogy minden egyes, ezt a témát érintő film külön megér egy megtekintést (hát még egy mélyebb elemzést), mivel mi, a TV-nézők is bármikor belecsöppenhetünk a képernyőn látható, kellemetlen helyzetbe - és ekkor szerencsére már tudjuk, hogy mit kell ilyenkor tennünk (feltéve, ha jól figyeltünk).
A lakatlan sziget és a dzsungel után egy új helyszínen leszünk kiszolgáltatottak, az Északi-sarkon (de ugyanígy lehettünk volna épp a Déli-sarkon is, bár akkor jegesmedve helyett pingvinek veszélyeztették volna a főhős életet, amivel lehet jobban járt volna). Az ivóvíz megszerzésével nincsen gond, az étel meglelése már kicsit keményebb dió és egy kis fifikát igényel, de megoldható. Viszont az alacsony hőmérséklet és a tomboló hóviharok már nagyobb gondot jelentenek.
Hősünk egy bizonyos H. (utalás a Hannibalra) Overgård, aki a jelek szerint egy repülőgép szerencsétlenség túlélője. A lezuhant repülőgép ugyan repülésképtelen, de szerencséjére nagyjából egy darabban maradt, így kiváló menedéket nyújt a túlélőnek mind a hideg, mind más veszedelmek elől. Overgård a zord körülményekkel napról-napra küzdve várja a segítséget, egy hatalmas SOS alakzatot is építget fekete kövekből és próbál percről-percre túlélni. S bár a felmentősereg már a film elején megérkezik, de a kezdeti öröm után sajnos a dolgok kimondottan rossz irányba fordulnak.
A film költségvetését nem a szereplők gázsija emésztette fel (habár a világsztár Mads Mikkelsen lesz a jég rabja), ugyanis mindössze három ember jelenik meg a színen, abból egyikük csak néhány másodpercre.
POTENCIÁLIS SPOILER-VESZÉLY
A főszereplő Overgård mellett fontos szerep jut egy hölgynek, akinek még a nevét se tudjuk meg, illetve csak azok, akik személyigazolványán olvasható távol-keleti jeleket ki tudják silabizálni. Ez a hölgy és ismeretlen társa érkezett a főszereplő megsegítésére egy helikopterrel, ám a leszálláskor egy légörvénybe kerültek és lezuhantak a járművel. A férfi pilóta azonnal életét vesztette, a hölgy pedig életben van, de többnyire eszméletlenül. Így szinte kizárólag Mads Mikkelsen játékát figyelhetjük, aki már sokadjára bizonyítja, hogy az arcmimikája páratlan és hogy a mesterségüket messze a legmagasabb színvonalon űző színészóriások közé tartozik. Beszéd nélkül nehezebb hitelesen hozni az elemekkel harcoló egyént, de igazából bármilyen más szerepet is. Itt tényleg csak a teste és arca játékára van hagyatkozva a művész és a dán színész ezt a legmagasabb szinten abszolválja, nem véletlenül sokak kedvenc (skandináv) színészéről beszélünk.
SPOILER-VESZÉLY VÉGE
Az alkotás hozza a műfaj szokásos stílusjegyeit, különlegesen új elemeket nem emel be, viszont a megszokottakat jól használja. Katasztrófa film és dráma is egyben. Feszültséggel, izgalmakkal és testi-lelki fájdalommal teli film, aminek a végén nem derül ki a hősünk sorsa. Vagy mégis?
