A horror és a pszichothriller határán egyensúlyozó Veszélyes szomszédság története röviden: Johnt elhagyja barátnője, amit igen rosszul visel. Viszont történik valami, ami talán kárpótolhatja, és még annyira messzire se kell mennie: két kimondottan dekoratív hölgy költözött be a szomszéd lakásba. A lányok meg is hívják magukhoz, azonban nagyon furán viselkednek, a lakásuk pedig egy kész labirintus. John nehéz helyzetben találja magát, és a dolgok idővel egyre bonyolultabbá (és sötétebbé) válnak...

Konklúzió: Habár végig sejtettem, mire fog kifutni a cselekmény (szinte teljesen megegyezik L. Ron Hubbard: Rettegés című könyvével, amit nagyon szeretek), így is több ponton meglepett a film (jó értelemben). Zseniális volt, ahogy a darabok szépen lassan összeállnak. Ráadásként ultra rövid, mindössze 73 perce, úgyhogy tényleg belefér a nap bármely időszakába.

10/8.5

2005
Rendező: Pål Sletaune
Főszereplő: Kristoffer Joner, Cecilie Askeland Mosli, Julia Elise Schacht, Mikael Nyqvist
Mafab-link: Veszélyes szomszédság

Egy gyors találós kérdés: melyik az az európai ország,

• akik innovatív látásmódjukból adódóan évről-évre megdöbbentő és újszerű alkotásokkal örvendeztetnek meg minket,
• ami a realizmus és az abszurditás, meg persze a fekete humor hazája,
• amiért rajonganak mind filmkritikusok, mind a közönség,
• amit ez idáig 3 Oscar-díjjal és 4 Arany Pálmával jutalmaztak,
• s amelyik olyan, nemzetközileg elismert művészeket adott a világnak, mint Lars von Trier, Bille August, Anders Thomas Jensen, Mads Mikkelsen... vagy épp a szóban forgó Thomas Vinterberg?

A skandináv filmgyártás fellegvára

Dánia 2021. március 15-én két újabb Oscar-jelöléssel gazdagodott: Thomas Vinterberg legújabb filmje, a Még egy kört mindenkinek a legjobb nemzetközi játékfilmnek járó díjra, maga a direktor pedig a legjobb rendezőnek járó elismerést húzhatja be (bár az előbbinek sokkal nagyobb esélye van, mint az utóbbinak). A filmben (dán címén: Druk) gimnáziumi tanárok jönnek rá arra, hogy egy bizonyos véralkoholszint fenntartása mellett sokkal élvezetesebb a tanítás és az élet. A film számtalan díjat besöpört már, az Oscar-eredményeket is kíváncsian várjuk.

Ám addig beszéljük egy másik filmről. Thomas Vinterberg számtalan parádés alkotás író-rendezője, na de melyik lehet a dán direktor eddigi legjobb filmje (persze teljesen szubjektív értelmezésben)? Hát az a 2012-es filmdráma, ami egy teljesen új koncepció felől közelíti meg a nemi erőszak témakörét (s ami történetes Vinterberg első Oscar-jelölt produkciója).

A vadászat (Jagten)

Egy kis faluban járunk, Dániában. A nemrég elvált Lucas egy óvodában dolgozik nevelőként. Jól kijön a kisgyerekekkel és az élet többi területén is egész jól alakul a sora. Aztán hirtelen minden összeomlik: legjobb barátja, Theo kislánya megvádolja őt szexuális zaklatással.

Szögezzük le! Ez nem egy bűnügyi film, számunkra egyértelműen kiderül, hogy semmi ilyesmi nem történt. A kislány csak egy apróság miatt akart bosszút állni Lucason és ezért hazudott. A lavina azonban elindult és a legszörnyűbb az, hogy később hiába vallja be a hazugságát, a felnőttek már nem hisznek neki - úgy gondolják, hogy csupán így szeretné elnyomni magában a történteket. Lucas tehát azonnal első számú közellenséggé válik a közösségben, hiába bizonygatja igazát. Theo szeretne neki hinni, de képtelen rá. Elképesztő feszültségek törnek fel a faluban, amelyek súlyos tettekhez vezetnek. Hogyan birkózik meg ezzel Lucas? Mi lesz a története vége?

A mű egy kivédhetetlen tragédiát mutat be: hogyan befolyásolhatná bárki, hogy mit mond egy gyerek? És vajon meddig hihető el, amit mond? A gyerekek nem hazudnak, tartja a mondás, a molesztálási ügyekre pedig roppant érzékenyen reagál mindenki. Mit csinálhatott volna Lucas másképp? Hol hibázott, ha egyáltalán hibázott? És mennyire vonható felelősségre a kislány, Klara és az apja, Theo? Efféle nehéz kérdések fogalmazódhatnak meg az emberben a film megtekintése során. A vadászat ugyan a művész és közönség filmek határán egyensúlyozik: teljesen érthető, közönségbarát, ám mégis megvan benne a művészi igényesség és szikárság, ami a dánokra kifejezetten jellemző. Muszáj látni és képtelenség elfelejteni.

Mads Mikkelsen

A zseniális dán színész, Mads Mikkelsen a meghurcolt Lucas megformálásáért megkapta Cannes-ban a legjobb férfi alakításért járó díjat. Azért a drótkeretes szemüveg és az előre fésült, szőke haj sokat segített, hogy ezúttal ne egy pszichopataként (pl. Hannibal, vagy Le Chiffre) tekintsünk a színészre. Magát a filmet az Arany Pálmáért folyó harcban végül a Szerelem győzte le, a legjobb idegennyelvű Oscar-díjat pedig A nagy szépség csente el az orra elől. Részemről sokkal felejthetőbb alkotások, mint a dán mestermű.

M. M. tagadhatatlanul napjaink legnépszerűbb dán színésze. Érdekes, kissé ördögi fizimiskája miatt gyakran látható intrikus szerepekben, néha viszont pont ellenkezőleg, feddhetetlen, szinte angyali karaktereket alakít. Pályája kezdetén hazája olyan kiválóságaiban játszott fontos szerepeket, mint a Gengszterek fogadója, a Wilbur öngyilkos akar lenni, a Zöld hentesek és az Ádám almái. A filmrajongók már ekkor ismerték, de a világhírnévre 2006-ig várnia kellett: ekkor alakította minden idők legjobb akciófilmje, a Casino Royale fő gonoszát, Le Chiffre-t. Azóta akkora franchise-okban kapott szerepeket, mint a Marvel-univerzum és a Star Wars (a friss hírek szerint a következő állomás a Legendás állatok és megfigyelésük), ám szerencsére megmaradt a gyökereinél és a dán filmgyártásban is bőven kiveszi a részét - 2020-ban is.

Még egy dolog, ami mellett nem mehetünk el...

Dogma 95 és az egyetlen(?) dogma-film

Ha már szóba került Thomas Vinterberg neve, muszáj megemlékeznünk a dán filmgyártás egyik rövid életű, de úttörőnek számító vonulatáról: Vinterberg volt a Dogma 95 irányzat egyik alapítója. A mozgalom lényegében a filmkészítés alapelveit gondolta újra, amellyel a hagyományos filmművészeti értékeket, mint például a történet mély kidolgozását, meg a színészi játékokat kívánták előtérbe helyezni a látvánnyal és semmitmondó, blockbusterekre jellemző összefércelt forgatókönyvekkel szemben.

A kollektíva számos alapszabályt meghatározott (pl. semmi zene, csak természetes fény, stb.), ám ha figyelembe vesszük az összes, szigorú szabályozást, akkor (számos filmtörténész szerint) mindössze egyetlen, valódi Dogma-film készült (mások még Lars von Trier Idióták című alkotását is idesorolják). Történetesen a szóban forgó rendező, Vinterberg egyik korábbi munkájáról, témájában A vadászathoz igen közel álló Születésnap-ról van szó.

A szinopszis: Helge 60. születésnapjára nagy ünneplést szerveznek. Legidősebb fia, Christian két történettel készült az öregnek, mindkettőt egy-egy borítékba tette. Megkérdi Helgét, hogy melyik történetet olvassa fel: “A zöldet vagy a sárgát?” Helge a zöldet választja. Rosszul tette: egy olyan titkot ismer meg a násznép, amely örökre megváltoztat mindent.

A konklúzió: nézzetek dán filmeket!

Három fiatal suhanc azzal egészíti ki a zsebpénzét, hogy puccos házakba törnek be. Persze szigorúan figyelnek, nehogy nagy kihágáson ne kapják őket, amiért már börtön járna - így például készpénzt nem lopnak, és arra is figyelnek, hogy az eltulajdonított áru értéke ne legyen túl magas. De azért valljuk be: ez nem egy tisztességes módja a pénzkeresetnek. Főhősnőnket, Rocky-t az motiválja, hogy minél előbb kiszabadítsa kishúgát az otthoni, mérgező közegből: anyjuk ugyanis alkoholista/drogfüggő és erőszakos, rasszista pasiját is otthon tartja. 

A suhancoknak sincsenek kötélből az idegeik, abba is akarják már hagyni ezt a foglalkozást, de még egy utolsó, bomba bulit bevállalnak: a férfi, akihez betörnek hatalmas pénzösszegen csücsül, és mellesleg vak. Könnyű melónak tűnik, kihagyhatatlan lehetőség. Nagyobbat nem is tévedhették volna...

Zseniálisan eredeti forgatókönyv. Vérfagyasztó atmoszféra. Feszültség hátán feszültség. Pokolian ördögi fő gonosz. És a meglepő fordulatok. Ezektől válik remekművé és emlékezetessé ez a horror-thriller. 

A külső felvételeket Detroitban, ám a belsőket itt, Magyarországon vették fel, egész pontosan Pomázon. Így sokkal olcsóbb volt a produkció gyártási költsége, amiből kifolyólag a rendező, Fede Alvaraz nagy alkotói szabadságot kapott. Nem mintha annyira kellett volna aggódni a pénzügyek miatt: a film 10 millió dollárból készült, ehhez képest összesen közel 157 millió dollárt hozott a konyhára. Bár őszintén szólva nem csodálkozom: ami jó, az jó. Készül is a folytatás, elméletlen idén jelenik meg, aztán kitudja.

A színészek viszonylag ismertek, Stephen Lang (a vak úr) az Avatar-ból, Jane Levy a Kertvárosba száműzvé-ből, Dylan Minnette pedig a 13 okom volt-ból lehet ismerős. És meglepő módon mindenki kifogástalanul hozza a szerepét! Ami még nekünk, magyaroknak érdekes lehet: egy hazai színésznő, Törőcsik Franciska is feltűnik a filmben, de azt biztos nem mondom el, hogy milyen szerepben... 

Konklúzió: egy nagyon ötletes és újszerű koncepció tökéletes megvalósulása. Feszült, hidegrázós, többször nézős film.

10/8.5

2016
Rendező: Fede Alvarez
Főszereplő: Stephen Lang, Jane Levy, Dylan Minnette
Mafab-link: Vaksötét

A Netflix legújabb családi vígjátéka péntektől elérhető a streming szolgáltató platformján, és mondhatni rendesen belehúzott: ma már az első helyen nyitott Magyarország legnépszerűbb műsorainak Top 10-es listáján. De vajon tényleg megéri megnézni? A rövid válasz erre: igen! - de persze vannak bizonyos kitételek.

Igen nap: a szülőknek 24 órán keresztül a gyerekek bármely kérésére igent kell mondaniuk. Persze vannak bizonyos szabályok (pl. nem lehet jövőbeli kérés, 30 dollár alatt kell maradni, stb.), de ez a lényegen mit sem változtat: a gyerekek egyik ötlete sem kaphat vétót, még a legelvetemültebb sem.

A Torres-családban is egy Igen Nap veszi kezdetét, mikor az anyuka, Allison (Jennifer Garner) rájön: az utóbbi években túlságosan sokszor mondott nemet a dolgokra. A nap szépen indul, azonban az eleinte gyermeteg, vicces kívánságok egyre jobban bedurvulnak.

Bizonyára mindenki sejti, mire számíthat ezzel a filmmel. Ne is várjatok többet, aki nem szereti a zsánert, kerülje, de aki egy bugyuta, bájos vígjátékra vágyik egy fárasztó nap után/előtt, az ne keressen tovább.

Néhány kínos epizódot (ezek általában a kimondottan gyereknek szánt hülye viccek, amiket felnőtt fejjel már nehéz értékelni) leszámítva tökéletesen élvezetes a film, persze akkor a legideálisabb, ha a gyereke(i)ddel szeretnél eltölteni egy könnyű másfél órát (vagy csak simán leültetni őket a TV elé, hogy egy kis nyugtod legyen :D). Rengeteg cukiságfaktorral és sok-sok, színes folyadékkal megtöltött, aranyos film ez, sok jelenetnél valóban hangosan fel lehet nevetni. 

2021
Mafab-link: Igen Nap (Yes Day)
Rendező: Miguel Arteta
Főszereplők: Jennifer Garner, Edgar Ramírez, Jenna Ortega, Julian Lerner, Everly Carganilla

Tom Holland (nem összekeverendő a fiatal Pókemberrel) neve valamiért nem maradt fenn olyannyira a köztudatban, mint mondjuk John Carpenteré (Halloween, A dolog, A köd) vagy Wes Cravené (Rémálom az Elm utcában, Sziklák szeme, Sikoly). Érthetetlen, ugyanis az (a nevével ellentétben, hehe) amerikai horrormágus Freddie Kruegerrel és Michael Myers-szel legalábbis egy szinten lévő, ördögi karaktereket alkotott meg. Megemlíthetjük többek között a szóban forgó film rémületes vámpírját, Jerry Dandrige-t, de talán még ismertebb példa a sorozatgyilkos játékbaba, Chucky. 

Hozzátartozhat az igazsághoz, hogy míg Carpenter és Craven filmjei ténylegesen a rémisztgetésről szólnak, addig Holland filmjei (a horror elemek megléte mellett) inkább a szórakoztatást célozzák meg. Nem nevezhetőek horror-vígjátékoknak, de mindenképp a könnyeden darabok táborát gazdagítják. De ez nem is baj: az évek során mindkét film kultstátuszba emelkedett, és nem véletlenül készült el mindkettő (amúgy kifejezetten jóra sikeredett) remake-je. No de mi is ez a Frászkarika?

† † †

Mint a legtöbb tinihorror, ez a film is szerelmeskedő párokkal indul. A fiú személyében Charley Brewstert, a hölgyében pedig Amy Petersont köszönthetjük. Átlagos tinédzserek, nincsen komolyabb problémájuk... egészen mostanáig. Charley szomszédjába ugyanis beköltözik egy rejtélyes idegen, bizonyos Jerry Dandrige. Charley, aki Peter Vincent: Frászkarika című vámpírműsorán nőtt fel, néhány apró jel után meggyőződéssel vallja: Jerry egy vámpír. Barátjai és édesanyja (nem hibáztathatjuk őket) nem hisznek neki. Ám a sorozatos baleseteket (értsd: rejtélyes gyilkosságok) követően kénytelenek a fiatal fiúnak igazat adni. Charley döntést hoz: elpusztítja a rettegett vámpírt, aki már a barátnőjére is szemet vetett. Ehhez pedig segítségül hívja hősét, a vámpírölő Peter Vincentet - aki viszont gyáva, mint a nyúl.

A filmben egy darab frászkarika sincs (itt így nevezik Peter Vincent műsorát), de igazából nincs is rá szükség. Ami viszont kelleni fog: karó, szenteltvíz, fokhagyma és sok-sok feszület... meg egy tükör se árt. 

A maszkok és speciális effektusok zseniálisak (igaz, több mint 1 millió dollárt költöttek rájuk).

Egy könnyű vámpíros horror, ami sokat ad a gore-ra, a zenére, a lassú epizódokra és a korszak miliőjére. Egyszerű, mint a faék, ám sokszor ezek a legjobbak: csak szépen hátradőlni, és eltemetkezni az élményben.  

† † †

Érdemes megemlíteni a filmből készült, 2011-es remake-et. Charley szerepében Anton Yelchin, a szörnyeteg szerepében pedig Colin Farrell csodálható. Hasonlóan élvezetes darab, de más-más a kettő. A kicsit modernebb hangulatú 2011-es változat sokat nem ad hozzá a sztorihoz, maximum annyit, hogy Amy kicsit jobb csaj, Peter Vincent pedig kicsit nagyobb pojáca, valamint egy csöppet kevesebb benne a 80-as évek horrorjai jellemző ripacskodás - de ezt persze el tudjuk nézni a 85-ös verziónak. Ami viszont felettébb bosszantó: a film legalább egyharmada annyira sötét, hogy szinte semmi nem látszik a képernyőn. De nem baj, a lényeg: egyikkel se tudtok mellélőni. 

Konklúzió: Aki imádja a 80-as évek horrorfilmjeinek hangulatát és kissé bugyuta megvalósítást, azok azonnal ragadják meg a távirányítót, és nyomják meg a Netflix-gombot - persze csak ha már előkészítették a chipset és a kólát. Garantált élvezetes 100 percnek néztek elébe.

10/7.5

1985
Rendező: Tom Holland 
Főszereplő: Chris Sarandon, William Ragsdale, Amanda Bearse, Roddy McDowall 
Mafab-link: Frászkarika

(hol lehet ilyen posztert szerezni?)

A fülöp-szigeteki direktor, Brian Yuzna számos, elsősorban "gagyiságukról" emlékezetes horror filmmel ajándékozta meg a műfaj fanatikusait - nem is gondolnánk, hányan rajonganak az efféle trash-filmekért. Többek között én is. 

Yuzna producerként kezdte a pályáját, és már az első produkciója hatalmas magasságokba emelkedett: a Re-animátor, melyben egy neonzöld szérum segítségével feltámaszthatóak a holtak, szinte azonnal kultfilmmé avanzsált. Később folytatódott a sor a Tágra nyílt elmével és a Babákkal (az eddig említett mindhárom filmnek Stuart Gordon a rendezője, kettejük karrierje szorosan összekapcsolódott), és sejthető volt, hogy Yuzna előbb-utóbb önállóan is kipróbálja a rendezési feladatokat. Nem kellett sok idő, két, kevésbé ismert film után Yuzna egy hatalmas robbantott: megrendezte a Dr. Halált, amelyet azóta is a szadista B-filmek koronázatlan királyaként emlegetnek. 

Ízlésesen berendezett villa, nagy ablakokkal és makulátlanul fehér falakkal. Hatalmas medence. Gyönyörű, szőke, vakítóan fehér fogsorú feleség. Jól jövedelmező magánpraxis. Lexus autó. Ezek mind-mind Dr. Feinstone fogorvos úr birtokában vannak - úgy tűnik, valaki ivott a Siker Elixírjéből.

Ám úgy tűnik, egy ponton elmúlt a varázsszer hatása, ugyanis Feinstone-t gyönyörű felesége megcsalja a nem rég felvett medencés fiúval. Mikor a fogorvos szemtanúja lesz a házasságtörésnek, valami megbomlik az elméjében: semmi másra nem vágyik, csakhogy bosszút állhasson. De nehogy azt higgyük, hogy megelégszik hűtlen felesége szájának átszabásával: innentől kezdve az össze páciense (főként a szájuk/fogsoruk) halálos veszélyben van. 

Számtalan ember rémálma vált valóra ezzel a filmmel. Ki ne gondolkozott volna már el azon, milyen poklot képes okozni egy tébolyult fogorvos a fogorvosi székben. Nem véletlenül mondják sokan:

egy jó fogorvos aranyat ér.

A film igen mostoha körülmények között készült: mindössze 18 nap alatt vették fel, és annyira kevés pénz állt a rendelkezésre, hogy egy ponton Yuzna a saját hitelkártyáját adta oda a stábtagoknak, hogy hiteles fogorvosi kellékeket vásároljanak. Szerencsére ezeket végül megkapták kölcsönben, így a direktornak nem kellett annyira mélyen a zsebébe nyúlnia. Külön érdekesség: egy aprócska szerepben feltűnik Mark Ruffalo is, bár ő (spoiler) nem ül bele a fogorvosi székbe.

Konklúzió: ha egy másodpercre se vesszük komolyan, akkor minden másodpercét élvezni fogjuk. Hátborzongató és humoros egyszerre. 

10/7

1996
Rendező: Brian Yuzna 
Főszereplő: Corbin Bernsen, Linda Hoffman
Mafab-link: Dr. Halál

u.i.: Dr. Halál címmel megjelent egy másik film is, ami Jack Kevorkian (az eutanázia úttörője) életét dolgozza fel. Merőben más téma a kettő, ám azt is érdemes megnézni.

Mint azt már sokan megírták, A boroszlói pestis valóban a lengyelek válasza a Hetedikre - már amennyire érdemes a kettőt egy lapon említeni. Meglepetésekkel teli doboz itt nincs, legfeljebb marhabőr, ám azért legyünk őszinték: nem lett ez annyira rossz, mint azt sokan mondják.

Egy sorozatgyilkos az életükben elkövetett bűneik szerint cserkészi be áldozatait (jelen esetben ez nem a Hét főbűn, de hasonló), és mindegyikükkel különösen kegyetlen módszerekkel végez. A középkori irányvonalat követi, így az eszköztársa egyaránt tartalmaz marhabőrbe varrást (ami a napon összezsugorodik, ezáltal összenyomja a benne szuszogó delikvenst), kerékbetörést és máglyahalált - csak hogy néhányat említsünk a brutális eseménysorozatból. A gyilkos minden bizonnyal vérprofi: soha, egyetlen hibát sem ejt, s meggyőződésünk, hogy minden a vérrel írt, szövevényes terve szerint zajlik. És nem is lehetne nagyobb igazunk.

Nyomozó hősnőnk, Helena közömbös ábrázattal, de teljes szakmai odaadással kutat az ügyben. A segítségére siet a különc, de rátermett Magda, akit egy másik nagyváros rendőrsége küldött - ugyanis minden nap, pontosan tizennyolc nulla nullakor valaki meghal, így kézenfekvő lenne minél előbb pontot tenni az ügy végére.

A film egy másodpercre sem hazudik nekünk: teljesen egyértelmű, hogy az alkotók célja az volt, hogy a brutális, durva gyilkosságokkal minél jobban megbotránkoztassanak minket, és a mű szájhagyomány útján váljon egyre és egyre népszerűbbé. Ha úgy vesszük, nálam ez be is jött, végül is terjesztem az igét.

De ami igaz, az igaz: a magyarok jóbarátai egy csöppet összecsapták a filmet. Sokszor kifejezetten az lehet az érzésünk, mintha az alkotóknak sietniük kellett a produkció elkészültével. A végeredmény így közel sem tökéletes, de egynek bőven elmegy. A rendezésre igen, viszont a színészekre és a forgatókönyvre egy csepp panaszunk sem lehet. 

A film közben van egy akkora csavar, ami majdhogynem minket is kerékbe tör. Csak figyeljetek!

Konklúzió: a lengyel mű ugyan meg sem közelíti a Hetediket (persze ezt a valaha készült összes film 90%-áról szintén elmondhatjuk), de megvan a sajátos, felzaklató hangulata és hideg stílusa, amitől sokáig emlékezetes marad. Másfél órás hátborzongatás és iszony. 

10/7

2018
Rendező és író: Patryk Vega 
Főszereplő: Małgorzata Kożuchowska, Daria Widawska
Mafab-link: A boroszlói pestis 

2021. március 9-én lett 42 éves Oscar Isaac, aki már ilyen fiatalon is olyan magasságokba emelkedett, amire más élete legvégén is jóízűen csettintene egyet. És hol van még a pályafutása vége? Hogyan vált a közép-amerikai zenész fiúból, a jelenkor egyik legsikeresebb sztárjává?

Isaac 1979-ben született Guatemalavárosban. ám nem sok időt töltött egzotikus szülővárosában: családja már 5 hónapos korában átvándorolt Miami-ba, így Oscar már az Ígéret földjén nőtt fel. Szigorú protestáns neveltetésben részesült, ennek ellenére igazi bajkeverő volt: tűzjelzőket kapcsolt be, falra firkálgatott és a szokásos diákcsínyek aktív résztvevője volt... végül el is tanácsolták a vallásos magániskolából. 

Színészi pályája egy színdarabbal kezdődött. Színművészi tanulmányait 2001 és 2005 között végezte, a New York-i Juilliardon. Legelső filmszerepét a teljesen ismeretlen Illtown-ban kapta meg, mint medencés fiú (ironikus, hogy a mű végül úgy lett ismert, mint "Oscar Isaac első filmszerepe".

A szakma a Balibo-ban (2009) nyújtott alakítása után figyelt fel rá, ahol a Nobel-díjas kelet-timori vezetőt, José Ramos-Hortát formálta meg. A 2010-es évek elején több nagy hollywoodi produkcióban játszott mellékszerepet:

- a zseniális Drive - Gázt!-ban Carey Mulligan börtönviselt férjét játszotta el,
- a Russel Crowe-féle Robin Hood-ban John herceg szerepét kapta,
- Zack Snyder megosztó Álomháborújában pedig Blue Jones karakterét formálta meg. 

A nagy áttörés azonban 2013-ig váratott magára: ekkor kapta meg Isaac a Coen-testvérének legújabb filmje, a Llewyn Davis világa főszerepét (a film elnyerte a Zsűri Nagydíját Cannes-ban). Egy küszködő zenészt alakít, aki a 60-as évek Amerikájában kíván kitörni a szürke tömegből. Roppant tehetséges, de sehogy sem sikerül kitörnie. A szerepért Golden Globe-díjra jelölték.

Lassan az egész világ megismerte a nevét. Fontos szerepet kapott a Kétarcú januárban, amiben Viggo Mortensen és Kirsten Dunst szerelmébe "mászik bele". 2015-ben Alex Garland világhírű sci-fi thrillerében, az Ex Machina-ban egy vállalatigazgatót, a mesterséges intelligencia úttörőjét formálta meg.

Igazán nagyot azonban ezután durrantott: a Star Wars: Az ébredő Erőben megkapta Poe Dameron szerepét, aki a legújabb Star Wars-trilógia egyik központi karaktere (mondhatni, egy modern kori Han Solo). Az X-szárnyú-pilótájaként rengeteg gyerek (és persze felnőtt) hősévé vált, és visszavonhatatlanul A-kategóriás sztárrá avanzsált. 

Az új trilógia filmjei között olyan slágerekben játszott fontos szerepet, mint a X-Men: Apokalipszis (a címszereplő fő gonosz), a Neflix sci-fi Annihilation (Expedíció) és az Addams Family animációs filmes feldolgozása (amiben Gomez Addams hangját kölcsönözte).

Legközelebbi nagy blockbustere a Denis Villeneuve-féle Dűne lesz, és bizonyára nem lesz az utolsó tétel ebben a lenyűgöző életműben. 

Ugyan Walter Tevis regénye már 1983-ban megjelent, közel 37 évet kellett várni, hogy A vezércsel (eredeti címén: The Queen's Gambit) felkavaró története szélesebb közönséghez is eljusson. A könyvet feldolgozó Netflix-sorozat hatalmas sikereket ért el, és a mai napig óriási rajongótáborral rendelkezik - könnyen lehet, hogy a nagy nyomásra a széria alkotói előrukkolnak majd egy második évaddal. De ki is volt ez a Walter Tevis, akinek ezt az érdekes regényt köszönhetjük?

Tevis 1928. febuár 18-án látta meg a napvilágot San Franciscóban. Születése óta szívbeteg volt, ebből kifolyólag rengeteg időt töltött különböző klinikákon, családjától távol. A kezelés során erős gyógyszereket kapott, amitől ugrásszerűen megnőtt a hajlama a függőségekre. Erről ő maga is többször nyilatkozott az élete során. 

Megjárta a II. világháborút is, a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot, mindössze 17 évesen. Később több munkahelyen megfordult, például egy billiárdszalonban is, ami nagy hatással volt későbbi történeteire. Végül az Ohiói Egyetem professzora lett, ahol többek között angol irodalmat és kreatív írást oktatott. Élete egyik fő céljának tekintette, hogy minél több diákot rávegyen az olvasásra. 

Több évtizedes írói pályafutása alatt tucatnyi novellát írt különböző, ismert magazinokba (például Esquire, Cosmopolitan, Galaxy Science Fiction, Playboy és a The Saturday Evening Post). Emellett összesen 6 regény szerzője, A vezércsel mellett háromból készült film is:

- Elsőként A svindler jelent meg 1961-ben, Paul Newman főszereplésével, aki egy "billiárd virtuózt" alakít a filmben.
- 1986-ban jelent meg a film folytatása, A pénz színe, Martin Scorsese rendezésében. Paul Newmanhez Tom Cruise csatlakozott, előbbi pedig elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat.
- A két Gyors Eddie-történet között, 1976-ban jött ki a harmadik film, A földre pottyant férfi, amiben David Bowie használja ki jellegzetes fizikai tulajdonságait, egy különleges idegen megformálása során. 

Tevis láncdohányos volt, nagy szerencsejátékos, és emellett erős alkoholista. Egy anekdota szerint A svindlerért kapott pénzből családjával elutazott a Mexikóba, ahol 8 hónapon keresztül, folyamatosan részeg volt. Amikor ivott, képtelen volt írni. Végül az 1970-es években, az Anonim Alkoholisták csoportja segítségével véget vetett függőségének.  

Utolsó éveit kizárólag az írásnak szentelte. Végül egy évvel A vezércsel megjelenése után halt meg, tüdőrákban. Mindössze 56 éves volt. 

Megjelent könyvei: 
The Hustler (1959)
The Man Who Fell to Earth (1963)
Mockingbird (1980)
The Steps of the Sun (1983)
The Queen's Gambit (1983)
The Color of Money (1984)

A súlyosan traumatizált Klara (Olga Kurylenko) egy katasztrófába torkolló bombamerénylet után tér haza édesanyjához és izgága kishúgához. Épphogy képes túlélni a mindennapjait, persze azt is csak töméntelen mennyiségű nyugtató segítségével. Egy napon húga ráveszi, hogy kísérje el őt egy buliba, kirángatva ezzel a letargiából. Spoiler: nem volt jó ötlet.

Az éjszaka sajnos túl jól sikerül, Klara egy idegen hölgynél tölti az éjszakát, elszakadva kishúgától. Viszont másnap este megérkezik a sokkoló hír: Klara húgát megerőszakolták, és életveszélyes állapotban fekszik egy kórházban. A tettesek az orosz elithez tartoznak (értsd: be vannak védve), így a helyi rendőrség nem igazán tud mit kezdeni az üggyel. Klara így a saját kezébe veszi a gyeplőt (és a fegyvert).

A Rape and revenge-filmek mind ugyanarra a sablonra épülnek: megerőszakolnak (szinte mindig) egy nőt, és vagy ő, vagy egy közeli hozzátartozója csúnya bosszút áll az elkövetőkön. Rengeteg, jobbnál jobb alkotást tudunk felsorolni a műfajból, kezdve A vádlottakkal, az Ígéretes fiatal nőn át a keményebb darabokig (Köpök a sírodra, Az utolsó ház balra). A Netflix új filmje szintén R&R vonatra ül fel, az eredmény viszont egy erős közepes lett. 

A francia őrszem (eredeti címén: Sentinelle) nem nyújt se többet, se kevesebbet az elvárásoknál. A megszokott akciófilmekhez képest sokkal meditatívabb, lassúbb folyású, viszont hatalmas pozitívum, hogy a verekedések és a pisztolypárbajok sokkalta életszagúbbak, mint a hasonszőrű filmekben. Egy percre sem gondoljuk, hogy Olga Kurylenko sérthetetlen lenne, sőt...

A film az ukrán színésznő monodrámája, csak 1-2 mellékszereplő tűnik fel hosszabb időre. Igazából a fókusz nem is a cselekményen van, hanem Klara személyes tragédiáin, lelki szenvedésén, amely egyben a bosszú hajtóereje.

Kissé lerágott csont, néhol kicsit kapkodósra sikerült, de a mindössze 75 perces játékfilm tökéletes kikapcsolódást nyújthat egy hosszú nap után, vagy épp előtt. 

Rendező: Julien Leclercq
Írók: Julien Leclercq, Matthieu Serveau
Szereplők: Olga Kurylenko, Marilyn Lima, Michel Nabokoff, Carole Weyers, Andrey Gorlenko
Filmadatlap: A francia őrszem (2021)