Óriásit szólt Lars von Trier első nagy dobása

asd.jpg
A hírhedt dán filmkészítő, Lars von Trier manapság már inkább a megosztó és botránykeltő filmjeivel/nyilatkozataival hívja fel magára a nagyérdemű figyelmét. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ezek a filmek többségükben még mindig elég magas színvonalon teljesítenek, egy-két gyengébb kivétellel. Korai filmjeiben azonban még inkább az emberi érzelmek nyomorúságának és a lélektani drámák realista átadásán volt a rendező tollának hangsúlya (és nem annyira elvontan, mint jelenleg). A Hullámtörés mondhatni talán az első, ténylegesen világhírű filmje és egyben az első (tudja valaki, melyik a többi?), ahol egy ártatlan, angyali lény van a cselekmények középpontjában - akit végül a sötét, nyomasztó valóság felemészt.

A történet főszereplője a szellemileg kissé visszamaradt, egyszerű, de rendkívül érzelmes és szeretettől túltengő Bess McNeill, akit az angol Emily Watson visz a vászonra zseniálisan (ez a film egyben a nagyjátékfilmes debütálása). Bess épp az esküvőjére készül, nagy szerelméhez, Janhoz megy feleségül (akit itt a lófarkas Stellan Skarsgård alakít). Tombol a szerelem a két fiatal között, Jant azonban szólítja a kötelesség: egy olajfúró tornyon dolgozik kint a tengeren, így kénytelen hónapokra távol lenni a szerelmétől. Bess ezt meglehetősen rosszul viseli és imádkozik Istenhez, hogy küldje haza hozzá Jant. Kívánsága teljesül, viszont nem teljesen úgy, ahogy azt a lány várta: Jan egy figyelmetlenségből adódó baleset következtében nyaktól lefelé lebénul. Bess nem tud megküzdeni a lelkiismeretével, így teljesen aláveti és kiszolgáltatja magát a férjének és kívánságainak. Viszont Jannak az idő múlásával egyre bizarrabb és kellemetlenebb kérései vannak a feleségétől. Bess súlyos érzelmi megrázkódtatásokon megy keresztül, ami végül szívszorító végkifejlethez vezet.

A Hullámtörés különösen nyomasztó módon mutatja be az emberi önfeláldozás és odaadás fokozatainak széles skáláját. Ugyan nem teljesen tartja be a megjelenés előtt egy évvel létrehozott Dogma 95 szabályrendszerét, mégis a mozgalomra jellemző naturalista stílusban készült a film. Több fejezetre oszlik, amellyel mindinkább szemlélteti a rendező Bess pokoljárását és egyúttal mennybemenetelét. Nem lehet biztosan eldönteni, hogy Jan mennyire negatív karaktere a filmnek, hasonló helyzetben lehetne csak ítélkezni felette. Ami biztos, hogy Lars von Trier kőkeményen belénk sulykolja, hogy egy ilyen ártatlan, tiszta lény, mint Bess, ebben a bűntől teli, nyomorúságos világban csak ideig-óráig képes fennmaradni.

Kis érdekesség, hogy Emily Watson és Stellan Skarsgård ismét együtt szerepel a 2019-es, nagysikerű Csernobil sorozatban, bár ott kapcsolatuk nem ily intenzív.

A Hullámtörést tiszta szívvel sorolhatjuk Lars von Trier legkiválóbb filmjei közé, nagyon megrázó és traumatikus mű, súlyos látleletet nyújt a szerelem okozta kiszolgáltatottságról, szenvedésről. A két és fél órás játékidő alatt garantáltan egy érzelmi hullámvasúton fogunk utazni, néhol nehezen kibírható a felgyülemlő tortúra.
Címkék: Filmfa