Ugyan sok hazai műalkotás "versenyzik" ezért a megtisztelő címért, de Szabó István Mephistója talán a kedvenc magyar filmem - az legalábbis fix, hogy az első háromban biztos helye van.

Hazánk első Oscar-díjas filmjének története leginkább az emberi jellem viszontagságairól szól, hogy a külső hatásoknak köszönhetően hogyan változhatnak meg ember elvei, magatartása. A mű mindezt a második világháború körüli időkbe és a nacionalista Németországba helyezte.

A történet főszereplője, Hendrik Höfgen egy átlagosnál kicsit tehetségesebb, roppant ambiciózus színházi színész. Alulról indul Hamburgból, apró, lázadó szellemiségű pinceszínházakból, viszont egyre jobb politikai kapcsolatainak köszönhetően hamar a fellegekbe emelkedik. Idővel a Berlini Állami Színház intendánsa lesz és azt játszik a színpadon, amit csak akar. Felemelkedése során azonban mindjobban behódol a náci politikai vezetőknek, s emellett számos kollégája karrierjét töri derékba.

Körülbelül 10 éve látott napvilágot az a hír, hogy Szabó István egyetemista éveiben jelentéseket írt hallgatótársairól a belső reakció elhárításával foglalkozó II/5-ös osztálynak. Jelentései a szakértők szerint többnyire semmitmondóak és érdektelenek voltak, ám ez a besúgás tényén nem változtat. Ez magyarázatot adhat többek között a Mephisto nagy sikerére is. Sokáig sejtelmünk se volt, hogy a filmrendező hogyan tudta ennyire élethűen és hitelesen átadni a vívódó színész históriáját. Ma már tudjuk, hogy valószínűleg önnön tapasztalatiból és érzéseiből merített és ezt jelenítette meg a filmvásznon. Klaus Mann regénye mintha csak magáról, Szabó Istvánról szólna - pedig köztudott, hogy Gustaf Gründgens volt a regény ihletője. 

Számos ponton teljesít kiemelkedően az alkotás. A forgatókönyvnek kiemelkedően jó íve van, életszerűek a karakterek és döntéseik. A színészi játék elsőrendű, Klaus Maria Brandauer nélkül garantált, hogy a film nem ért volna el ekkora sikereket. Hemzseg az ikonikusabbnál ikonikusabb jelenetektől, például az angol úr pofonja, vagy ahogy a tábornagy a film vége felé illedelmesen tájékoztatja Höfgent, hogy hol is van a helye. Zseniális kifakadás.

A Mephisto szakmai szempontból egy tökéletesen összerakott darab, minden klappol. Végig leköti az ember figyelmét, szórakoztató, izgalmas és tanulságos dráma. Méltán népszerű és elismert alkotás mind a mai napig.