Guy Ritchie az elképesztően cool gengsztermozik atyjaként került a köztudatba. Első két filmje, A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső, valamint a Blöff a mozis popkultúra szerves része. Kevés embert ismerünk, aki nem tudna idézni egyikből vagy másikból.

Hogy aztán mi történt az évek során a rendezőzsenivel, senki se tudja (a rossz hírek szerint Madonna befolyása, de ezt senki nem tudta eddig bizonyítani). Ami biztos, hogy első filmjeihez képest rendkívül pocsék alkotásokat sikerült magából kipréselni, és sokan már temették az egykori nagydumás alkotót.

“Guy Ritchie Anglia válasza Quentin Tarantinóra”

Egészen 2019-ig kellett várnunk a reneszánszra: Guy Ritchie ismét megmutatta, hogy ki ő valójában, és miért kedveljük annyira a filmjeit. 

Az Úriemberek (angolul: The Gentlemen) ötvöz mindent, ami a vagány brit gengsztermozikra jellemző: rettenetesen humoros, brutálisan fordulatos, valamint örök legendákat és aranyköpéseket teremt. 

A történetről ultra röviden: Mickey Pearson (Matthew McConaughey) el szeretné adni jól jövedelmező marihuána birodalmát, hogy elvonulhasson a jól megérdemelt nyugdíjába. Az adásvétel viszont nem megy olyan könnyen, mint azt első hihetnénk. Sorozatosan ismerkedünk meg az érdekes alvilági alakokkal, akik így vagy úgy, de kapcsolatba kerülnek az egész történettel. Az életben maradási esélyek alacsonyak... Mindeközben pedig egy oknyomozó riporter Pearson első emberét zsarolja meg a sztori kitálalásával. Jó ötlet ez vajon?

Guy Ritchie az Úriemberekkel újból “ravaszazagyas” és “blöffös” magasságokba emelkedett, és reméljük, hogy ez a jövőben sem változik.